|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 90 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Sztevanovity Zorán 2010. július 13.Gazdaságélénkítés és átszervezés– Az RMDSZ álláspontja szerint a kormány már meghozta a költségvetési egyensúly megtartásához szükséges megszorító intézkedéseket, következésképpen a Szövetség nem fogad el további olyan megszorító intézkedéseket, amelyek a nyugdíjak csökkenéséhez, vagy az adók további növeléséhez vezetnének – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes kedden, Bukarestben tartott sajtótájékoztatóján. Az RMDSZ elnöke ezzel egyértelműen cáfolni kívánta azokat a feltételezéseket, miszerint a kormány a közeljövőben újabb megszorításokra készülne. Markó Béla leszögezte: azRMDSZ nem támogat semmilyen újabb megszorító intézkedést ebben az évben: bár az elképzelhető, hogy 2011-ben újragondolják az erre vonatkozó gazdaságpolitika egyes elemeit, ebben az évben az a kormány feladata, hogy a lehető leghatékonyabban érvényesítse a már meghozott intézkedéseket, és erőteljes gazdaság-ösztönző intézkedéseket hozzon a gazdasági élet fellendítése érdekében. – Az RMDSZ álláspontja az, hogy a megszorító intézkedéseknek csak akkor lesz hatásuk, ha ezidő alatt komoly gazdaságösztönző reformintézkedéseket foganatosít a kormány, és ha sikerül átszervezni a helyi és központi közigazgatást – szögezte le a szövetségi elnök, aki hozzátette: bár a nyugdíjak csökkentésére vonatkozó kormánydöntés alkotmányellenesnek nyilvánítását követően a koalícióban felmerült a nyugdíjak megadóztatásának lehetősége, az RMDSZelutasította ezt. Mint mondta, a megszorítások kérdését ezennel le kell zárni: a nyugdíjak megadóztatása egyébként is elfogadhatatlan az RMDSZ számára, különösképpen, hogy a nyugdíjak jelenleg is adókötelesek. Szó lehet esetleg a progresszív adózás bevezetéséről, amely a nagynyugdíjakra nagyobb adóterhet róna, de erről is legfeljebb 2011-ben lehet szó. A kisnyugdíjak megadóztatása ettől függetlenül elfogadhatatlan – szögezte le. Markó Béla még elmondta: bár nem tárgyaltak erről a koalícióban, sem pedig az RMDSZ-ben, ő személy szerint komolyan megfontolandónak tartja a progresszív adózás 2011-től történő bevezetését: egyetért emellett a nagy vagyonok, a több ingatlannal és luxusautókkal rendelkezők megadóztatásával is, hiszen, fogalmazása szerint, válsághelyzetben szolidaritásra és kiemelten azok szolidaritására van szükség, akik az idők szorán nagy jövedelemre tettek és tesznek szert. Bejelentette: az RMDSZ gazdaságösztönző javaslatait is magába foglaló kormányzati intézkedés-csomag értelmében, várhatóan az ősz folyamán megszüntetik az átalányadót, és beindul a kis és közepes válalkozások kedvezményes hitelezése is. Emellett folytatódik az államigazgatás átszervezése és a decentralizáció: ennek megfelelően a kabinet csökkenti az államtitkárok és az alprefektusok számát. Markó Béla felháborítónak nevezte a Székelyföld megnevezés, valamint a Kovászna megyei Illyefalva címerének a Hivatalos Közlönyben történő megjelenése kapcsán kialakult indulatokat. Mint mondta, ostobaságukat és rosszhiszeműségüket bizonyítják azok, akik megkérdőjelezik a Székelyföld megnevezés, illetve egy címer létjogosultságát, hiszen eddig több kormányhatározat is született, amely olyan történelmi régiókra tesz említést mint például Hátszeg. – Határozottan visszautasítom azt, hogy míg egyeseknek joguk van használni ezeket a regionális megnevezéseket, másoknak, ez esetben a székelyeknek vagy a magyaroknak ne lehessen erre joguk – mondta az RMDSZ elnöke. erdon.ro, 2010. november 1.Magyar iskolát eredményezhet az összefogás SzalontánBihar megye – A Bihar megyei Tanfelügyelőség már jóváhagyta, hogy Szalontán a következő tanévtől önálló, I.–XII. osztályos magyar iskola kezdjen működni. Az engedélyek most a szaktárcánál várnak aláírásra. Helyi illetékeseknél érdeklődtünk az ügy részleteiről. Szalontán jelenleg három tanintézmény működik: az Arany János nevét viselő általános iskola, az ugyancsak a város legnagyobb szülöttjéről elnevezett főgimnázium, illetve egy mezőgazdasági szakiskola. Valamennyi vegyes tannyelvű, és az új iskola létesítésével a vegyes iskolák szétválasztásáról beszélhetünk, fogalmazott Török László polgármester, a helyi RMDSZ elnöke. A szalontai magyarság egy „szigetet” képez a környező román ajkú települések között. A városban az általános iskola tekintetében tartják a létszámot, ám a középiskolában már megkétszereződik a román anyanyelvű diákok száma, mivel a környékről is bemennek a tanulók a városba. Ebben a helyzetben hiába van a magyarság57%–os többségben városi szinten, az iskolában más a helyzet, ahogyan az elöljáró fogalmazott, csorbul az érdekvédelem a tanári kar és az iskolaszék összetételében is. Török László idézte a Nagyváradi Egyetem professzorának, Adrian Hatoşnak szociológiai tanulmányát, miszerint a gyerekek szocializációjában meghatározó tényező a kisebbségben való lét, ez rányomja bélyegét a további életükre. A jelenlegi helyzet nem ideális a nevelésre, a magyar diákokat és pedagógusokat „egyenrangusítani” kell, utóbbik szakmai tudásukat is jobban kibontakoztathatják majd, vélte az elöljáró, hozzátéve: „nagyon jó nevelőink vannak, akik most a rendszer hálójában sínylődnek”. Mint minden válás… Szemes Sándor mint szülő, és mint a képviselő–testület RMDSZ–frakciójának vezetője mondta el, hogy mint az egykori nagyváradi Al.Moghioroş Liceum (ma Ady) végzettje tudja, tartást ad az embernek, ha magyar iskolában végezheti tanulmányait. A Helyi Tanács a román tanácsosok beleegyező szavazataival adta elvi jóváhagyását az iskola létrehozásához, mondta el a frakcióvezető. Az iskola szétválasztása – mint minden válás – fájdalmas lesz, fejtette ki Fábián Boglárka. Az Arany János Főgimnázium aligazgatója úgy véli, ha lesz vita, akkor azt az épületek elosztása fogja okozni. A létesülő Arany János Iskolacsoportnak (a főgimnáziumi rangot a megmaradó iskola örökli) 40 tanteremre lesz szüksége, emellett a kiegészítő (pl. laboratóriumok) helyiségekre. A gyereklétszám az előre látható 3–4 évben biztosan nem fog csökkeni, sőt, növekedés várható, ha sikerül bentlakással „bevonzani” a környék magyar, tanulmányait egyébként román osztályban folytató diákjait. Az iskola érdekében 3025aláírást is gyűjtöttek, a napokban pedig egy gyűlést tartottak a szülők és pedagógusok részvételével, ahol mindenki elmondhatta a véleményét. A két és fél órás fórumot így összegezte az aligazgatónő: a nevelés és oktatás témájában egy felé nézünk, csak nem mindenkivel látjuk ugyanazt. Sajátos szellemiséget A szalontai RMDSZ és a városvezetés a református egyházzal együtt kívánja ma már létrehozni az iskolát, úgy, hogy az egyházé volt az első lépés. Arra jutottak, hogy az egyházi iskola magában nem érne célt, gyengülne a magyar jelenlét a megmaradó állami iskolában, ezután döntöttek az összefogás mellett. Bődi Kálmán, az egyházközség gondnoka 39 évig állt a katedra mellett, és úgy gondolja, hogy a román tagozat előnyben van a vegyes iskolában. Azt is elmondta, hogy több kollégája nem ért egyet a szétválással, ez szerinte „kenyérkérdés”, mert félnek, csökkenhet az óraszámuk. Szerinte szakítani kell a túlzottan liberális szemléletű iskolarendszerrel, ahol „divat” lett, hogy nem kell tanulni, sem viselkedni. Ezzel ellentétben az eredményes munkához fegyelem kell, a nevelés pedig nem fér össze az úgynevezett „ideológiamentes” felfogással. A reformátusságot senkire nem kényszerítik rá, ellenben a törvényes előírásokat betartva egy sajátos szellemiségetalakítanak ki, melyben nem csak a diákokat, de a fiatal pedagógusokat is lehet „nevelni”, fejtette ki Bődi Kálmán. Megértő lelkülettel Az egykori református vegyes iskolát 1846–1847–ben építették, Arany János jegyzősége idején, és 1948–ban államosították, mondta el Mikló Ferenc tiszteletes. Az épületben időközben is iskola működött, mely sportpályával tornateremmel bővült. Az egyház 2007márciusában kapta vissza, jelentős felújítást hajtott végre, de bérleti díj ellenében továbbra iskola működik benne. A presbitérium 2009–ben határozta el, hogy az épületébenvisszaállítja a református iskolát egy első osztály indításával, ami aztán 2012–ig minden évfolyamra kiterjed. Már idén tavasszal, a beiratkozásokkor kiderült, két osztályra való jelentkező is lesz. A Tanfelügyelőség illetékese megfelelőnek tartotta a körülményeket, ellenben a városban kialakult az a vélemény, hogy a református iskolával „megosztják” a helyi magyarságot. Ezt követően indult meg az egyeztetés az RMDSZ–szel. Mikló Ferenc felsorolta, milyen feltételekkel vállalták az együttműködést: az iskolába vallástól és akár nemzetiségtől függetlenül is bármilyen gyerek járhat, de ott „református szellemiség” kell uralkodjon; a nevelést a „megértő lelkület, a gyerek és a szülő felé fordulás” kell jellemezze; havonta legyen családnap; hangsúlyt kap a román nyelv és irodalom oktatása; legyen zenei (néptánc, népdal, hangszeres) képzés és sportolási (ide értve a túrázást is) lehetőség; a református egyházközség tesz javaslatot az igazgató személyére. Az iskolában – mint az élet gyökere – a hit, az erkölcs és a szorgalom kell főszerepet kapjon, fejtette ki Mikló Ferenc szalontai lelkész, a Bihari Egyházmegye esperese. Aláírásra várva Érdekesség, hogy Arany János nevét többször felvették, majd „elvesztették” szalontai iskolák. Legutóbb, 2007–ben már a 7. névadásra került sor az idők folyamán, akkor a főgimnáziumra tehették ki a névtáblát. Mint arról beszámoltunk, a margittai Horváth János Iskolacsoport nemrégiben kapta meg a tanügyminisztériumi jóváhagyást arra, hogy a következő tanévtől megkezdhesse működését. Hasonlóra vár pillanatnyilag a szalontai Arany János Iskolacsoport. erdon.ro 2011. április 17.Magyar mûvelõdési esték MedgyesenA szórvány élni akar Ha nincs is éppen a végeken - de Medgyes is szórványsorba jutott. 1990 után felére zsugorodott az itteni magyarság, sokkal többet temetünk, mint amennyit keresztelünk, és a maradék három felekezet között oszlik meg. Két évtizeden keresztül, a legnehezebb idõkben, a 70-es és a 90-es évek között országos hírû népi egyetem mûködött heti rendszerességgel városunkban lelkes, kitartó, fiatal magyar értelmiségiek (tanárok, orvosok, mérnökök, jogászok) áldozatos munkájával, és jó érzés visszanézni, mert Erdély legjobbjai fordultak meg Medgyesen a tudomány és mûvészet minden ágát képviselve. Mellettük helyi erõkkel biztosítani tudtuk majdnem felét a rendezvényeknek, és megtapasztalhattuk, mekkora lelki és erkölcsi támasz lehet a mûvelõdés. A változás új körülményei között lassan kialudt a gyertyaláng. Az elmúlt húsz évben is voltak események, rendezvények, de nem a régi rendszerességgel. Ezen a télen azonban mintha megmozdult volna valami, a régi gyökerek kihajtani készülnek élõ és felelõs lelkiismeretek munkája nyomán. Egyházaink és az EMKE a tûz csiholói - így január hónapban a református parókia vendégeiként részt vehettünk az elsõ rendezvényen: a magyar kultúra napját ünnepeltük. Kölcsey életét, életmûvét, a Himnusz születését, eddigi sorsát ismerhette meg a népes közönség Csiki Attila magyar szakos tanár elõadásában. Népdalok hangzottak el búzásbocsárdi Boros Erzsébet közremûködésével, és ugyanakkor a közöttünk élõ Jakab Árpád festõmûvész tárlatát lehetett megtekinteni, képei között a legújabb monumentális kompozíciót, az Aida címû képet. Állófogadás zárta az estét, és az élénk párbeszéd, véleménycsere megmutatta azt, hogy van érdeklõdés, van visszhang és befogadás. Februárban a katolikus plébánia szervezte a következõ estét Derzsi Sándor szórványban született (Somogyom, 1919. szeptember 27.) költõ emlékére. E tehetséges és tragikus sorsú költõ életútját (meghalt Budapesten 1978. január 23-án) és életmûvét dr. Búzás Árpád nyugalmazott mérnök mutatta be, hangsúlyozva a mélyhitû ember erkölcsi nagyságát és emberségét, aki éppúgy szembeszállt a barna pestissel mint a vörös rákkal ezért járta meg a román és magyar börtönöket, és próbálták elnémítani, megsemmisíteni, a feledés homályába taszítani. Elsõ és egyetlen életében megjelent kötete 1941-ben a Szenvedések mámorában címû, a Varázsigék alcímet viseli. Ekkor írta nem kisebb ember, mint Jékely Zoltán: A költõk és apostolok sorából való [.] méltó arra, hogy varázsigét mondjon a vergõdõ emberiségnek (Magyar Csillag, 1941). Köszönet illeti fiataljainkat - Gazdag Erzsébet, Burján Tünde, János Kinga, János Tímea, Fazakas Attila, Cosa Anita -, akik versmondásukkal tették emlékezetessé az eseményt, valamint Balázs Botondot, aki a mûszaki segédletet biztosította Zorán-dalokkal (Apám hitte, Kell ott fenn egy ország, Ki szívét osztja szét), és szép szülõföldi felvételekkel egészítette ki az elõadást. �?travaló címen a Hiszek címû versét kapta a népes közönség minden tagja, könyvjelzõ alakban a költõ arcképével. Zárszóként id. Patrubány Miklós osztotta meg gondolatait a résztvevõkkel, és versével köszöntötte a hallgatóságot. Az est második felében vándorkiállítás szép színes és dokumentált képein ismerkedhettünk meg a történelmi Magyarország vármegye-székházaival. Hatvani Sándor vegyészmérnök munkáját a Dicsõszentmártoni Magyar Ház kölcsönözte. Köszönet az együttmûködésért és köszönet a plébánia teljes személyzetének, akik lelkesen ellátták a szervezés minden ügyét-baját; különösen a plébánián kívüli fiataloknak, akik megmutatták, hogy akarnak és tudnak. Telt ház volt, öröm volt, és a záró állófogadás élénk eszmecseréje megmutatta újra, hogy van igény és van befogadás. Felhívásunk, hogy vigyenek magukkal valamit e történelmi falak közül Szent Ferenc örökségébõl: a szerénység, hit, derû, kitartás és újrakezdés szellemébõl, hisszük, hogy nem marad visszhang nélkül. �?s reméljük, hogy lesz folytatás, lesz alkalom, hogy újra jelentkezzünk jó hírekkel, biztató elõrelépéssel az élni akarás útján. Dr. Búzás Árpád Vasárnap(Kolozsvár) 2011. június 14.Kezdõdhetnek a fejlesztések a PKE-nElballagott a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) utolsó olyan évfolyama, amelynek államvizsgái még más egyetemekrõl jött bizottsági tagok részvételével történnek - az akkreditált intézmény záróvizsgáit a jövõben már nem monitorizálják. Tõkés László, az egyetem elnöke szombati sajtótájékoztatóján azt mondta, az erdélyi magyar felsõoktatás harmadik, új fejezete kezdõdött el akkor, amikor Orbán Viktor vezetésével alakult meg az új magyar kormány tavaly, és ez azonnal kiegészítette az intézmény égetõ költségvetési hiányát. Az EP-alelnök kijelentette: a most lezárult tanévben az egyetemnek sikerült leküzdenie a pénzügyi válságot, amely az elmúlt nyolc évben olyan súlyossá vált, hogy az intézmény puszta létét is veszélyeztette. De a jövõben a kedvezõ helyzetnek köszönhetõen akár meg is kétszerezõdhet a hallgatók száma. A Magyarországról várt és kapott támogatások kapcsán Tõkés László azt is bejelentette, hamarosan a régóta tervezett új székház építése is megkezdõdhet. Az egyetemen õsztõl új mesterképzés is indulhat vallástudományok címmel. Idén egyébként elõször záróvizsgáztak mesteris végzõsök a PKE-n. Horváth Gizella rektorhelyettes azt is elmondta: tervben van néhány új alap- és mesteri szak indítása, de ezekre csak akkor szerveznek felvételit, ha minden engedélyt megkapnak. A bank és pénzügy elnevezésû alapszak engedélyezése folyamatban van, és az egyetem a korábban megszüntetett tanítóképzés újraindítását is tervezi. A meglévõ négy mesteri képzés mellett egy vállalkozásfejlesztési, egy zenemûvészeti, illetve egy vizuális kommunikáció mesteri beindítását is tervezik. Tolnay István, az egyetem vezetõtanácsának megbízott ügyvezetõ elnöke az új tanügyi törvény visszásságaira hívta fel a figyelmet. Mint kifejtette, a szabályozás központosító jellegû, és az állami egyetemekre vonatkozó mûködési szabályokat próbálja ráhúzni az egyházi és magánegyetemekre is. Emiatt bizonyos pontokon a PKE chartáját is módosítani kell majd. Az oktatói karnak szigorúbb feltételeknek kell megfelelnie, és az sem biztos még, hogy a PKE-t milyen kategóriába sorolják majd. (Felkarolt tehetségek. A fiatal tehetségek felfedezésérõl és felkarolásáról folyt szakmai konferencia pénteken a Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE), a Debreceni Egyetem oktatóinak részvételével. A váradi felsõoktatási intézményben úgynevezett tehetségpont jött létre, amelynek célja a kiemelkedõ képességekkel rendelkezõ hallgatók és iskolások fejlesztése. Balogh Lászlónak, a Debreceni Egyetem pszichopedagógus professzorának elõadásából megtudhattuk, hogy a tehetségek azonosítása igen bonyolult feladat, hiszen az iskolai teljesítménnyel sokszor egyáltalán nincs kapcsolatban, ráadásul sokáig szunnyadhat egy-egy adottság.) Nagy Orsolya Krónika (Kolozsvár) 2011. október 10.Kisebbségek a Kárpát-medencébenKét neves történészt arról kérdezte az Erdély Online, számíthatunk–e arra, hogy a magyarországi és a romániai történészek egységesen értelmezik a két nép történelmét, és azt egy könyvből fogják tanítani. A Patrimonium 2. program keretén belül szombaton és vasárnap tudományos konferenciát tartottak a Szatmár Megyei Múzeumban. A szervezők nevében Szőcs Péter, a Szatmár Megyei Múzeum aligazgatója és Cservenyák László, a Mátészalkai Szatmár Múzeum igazgatója ismertette a két megye múzeumai között kialakult jó kapcsolat révén megvalósult programokat, majd Csehi Árpád Szabolcs, a Szatmár Megyei Tanács elnöke kívánt eredményes munkát a tanácskozás résztvevőinek, akik két szekcióban – a néprajzi (Kisebbségek határhelyzetben) és a történelmi (A második bécsi döntés következményei. Észak- és Dél-Erdély 1940-1944 között) – mutatták be kutatási eredményeiket. A konferencia célja, hogy a helyi ismeretek tudatában tudjanak választ keresni a Kárpát-medence kisebbségeit érintő kérdésekre. Még élnek a régi történetek Dr. L. Balogh Béni esztergomi történész a fent említett kérdéssel kapcsolatban nyilatkozott az Erdély Online-nak. – Nagyon örvendetes, hogy ma Magyarország és Románia az Európai Unió tagja. Ez már eleve feltételezi azt, hogy a két ország közötti ellenségeskedés megszűnjön. Hivatalosan ez már így van, a mélyebb rétegekhez ez sokkal lassabban szivárog le, hiszen az erdélyi magyarokban és románokban még elevenen élnek a régi történetek. Sok kölcsönös sérelem gyűlt össze, amit nem egyszerű megszüntetni. A történetírás feladata az, hogy levéltári források alapján minél hitelesebben szóljanak erről a korszakról, mellőzzék a túlzásokat, ne sérelmeket hánytorgassanak, hanem objektíven, tárgyilagosan írják meg az igazságot, hogy ezzel tegyenek szolgálatot a két nép közeledéséért. Caragiale mondta: „A múlt elbeszélése lehet sújtásra emelt ököl, de lehet barátságos, kinyújtott, parolázó kéz is.” Nem szabad elfelejteni, hogy a Kárpát-medencében nem él olyan nép, melynek ne lennének meg a maga fájdalmai. A múlt e tájon mindnyájunk számára keserű, sőt helyenként tragikus. Ordas ideológiák gondoskodnak arról, hogy a sebek ne hegedjenek, hanem mérges kelésként létezzenek tovább. Történelem csak egy van Dr. Pritz Pálnak, a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem történész-professzorának a véleményére is kíváncsiak voltunk. Az alábbiakban az ő nyilatkozatát közöljük. – Nekem nagy problémám a politikusoknak a történelemhez való viszonya, mert az a szomorú tapasztalatom, hogy a történeti anyagot legitimációs eszközként, igazolási célokra használják fel, és ezzel szemben a történészek nagyon védtelen helyzetben vannak, mert a történész megírja munkáját, ami megjelenik ötszáz példányban, a politikus pedig, ha mond egy ünnepi beszédet, akkor azt a média milliók számára eljuttatja. Roppant jó lenne már eljutni arra a korra, hogy a politikusok szakszerűen és legitimációs kényszerektől függetlenül szolgálják országuknak és népüknek az érdekeit. Én már nem érem el, hogy a Kárpát-medencének egy történelemkönyve legyen, de ebbe az irányba haladunk. Tudjuk azt, hogy a hitelválság milyen kihívásokat jelent. Az Európai Unió így nem maradhat fenn. Vagy szét fog esni, vagy pedig elmegyünk egy reális föderáció irányába, amikor lesz egy közös külpolitika, lesz egy közös hadsereg, létrejönnek azok az intézmények, amelyek ezeket a lehetetlenségeket fel fogják számolni. Amikor már nem csak szólam lesz az, hanem tényleg komolyan gondolja a magyar és a román politikus is, hogy csak együtt, és nem egymásnak a rovására kell cselekedni. De minden szólamok ellenére még megvannak a régi törekvések, hogy a másik rovására próbáljam a saját népemnek, nemzetemnek az érdekeit szolgálni. Erdély volt a tét – A nacionalizmusnak hallatlan politikai ereje van. Minden korszakban nagyon szeretik leszólni a feudális világot. A feudális világnak volt egy hallatlan ereje a polgári nacionalista korszakokkal szemben, hogy a mássággal szemben sokkal inkább türelmesek voltak. Ezt a mérhetetlen egymásnak feszülést a modern kor hozta magával. Nem igaz az, hogy Magyarország és Románia szövetséges volt Hitler oldalán. Nem voltak szövetségesek, mélyen szemben álltak egymással, de egy szövetségi rendszeren belül voltak. Attól, hogy egy házba beterelnek két ellenséget, nem lesznek annak a háznak békés lakói. El kell ismerni azt a tényt, hogy Románia és Magyarország nem a bolsevista szovjetek és nem a hitlerista németek ellen harcolt, hanem Erdély megszerzéséért. Erdély Online Erdély.ma 2012. január 27.Egyed Péter előadása AradonÉrtelmiség látlelete Sajnos, alig harmincan voltak kíváncsiak ma délután dr. Egyed Péter író, filozófus, egyetemi tanár, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem professzorának előadására az erdélyi értelmiség múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Pedig az RMDSZ Szabadelvű Platformjának alelnöke – az RMDSZ székházában szervezett előadáson jelen volt Bognár Zoltán elnök is – Aradon ritkán hallható igazságokat, látleletet nyújtott a hallgatóságnak az erdélyi-romániai értelmiségi létről. S azt Egyed Péter külön hangsúlyozta, hogy Romániában nem beszélhetünk kizárólag erdélyi értelmiségről, mert a Ceauşescu-rendszer többek között homogenizációs politikájának köszönhetően nagyon sok magyar értelmiségit helyeztek a Kárpátokon túli megyékbe. Az előadó kifejtette, hogy a belső-erdélyi, partiumi és bánsági értelmiségről két fő csapás mentén (is) beszélhetünk: az egyik a kvantitatív, a másik a területi elosztás. Tény, ma csupán becslések vannak arról, hány értelmiségi él a három régióban, de Egyed szerint a számuk 100-200 ezer közé tehető. Az elmúlt rendszerben a magyarság messze alulképzett volt számarányához képest, hisz a magyar ajkú lakosságnak talán 4 százaléka rendelkezett felsőfokú végzettséggel, miközben számarányát tekintve az összlakosság hét százalékát is meghaladta. „Optimális körülmények között ez az arány tíz százalék” – mondta az előadó, aki később megemlítette, hogy a rendszerváltás után, a mai napig körülbelül ezer felsőoktatási tanárral gazdagodott az erdélyi magyarság, ami példátlan teljesítménynek számít. Ami az értelmiség második „fő csapását”, a területi elosztást illeti, Egyed Péter úgy véli, az említett három régió értelmiségei között erős mentalitásbeli és kommunikációs különbség alakult ki, ennek okait, mozgatórugóit is részletezte, kiemelve az erdélyi magyar egyetemi központok szerepét. Rendkívül érdekes volt a romániai magyar értelmiség múltjának elemzése. Ebben kifejtette többek között, hogy 1973-tól kezdődően a ’80-as évekig drasztikusan csökkent a magyar képzés, a magyar iskolák kettős tannyelvűvé váltak, a kommunista rezsim elsorvasztotta a magyar felsőoktatást, a kevés, végzett értelmiségit pedig szó szerint kitelepítette a Kárpátokon túlra. Ez a magyarsorvasztó, homogenizáló politika pedig gyorsította a kivándorlást, főként a magyar írók és színészek körében. Egyed Péter beszélt arról is, hogy a’90-es években egy tisztázódási folyamat indult, s ekkor megjelent a magyar politikai értelmiség a szakértelmiség mellett. Sajnálattal állapította meg, hogy a két értelmiség aztán megszakította a kommunikációt egymás között, most pedig az RMDSZ kellene felvállalja ennek visszaállítását. A jövővel kapcsolatban az előadó figyelmeztetett, hogy az értelmiség belső kommunikációja áttevődik a hálózatokra, ma, a „jövő, internet-bennszülött értelmisége” a kapcsolatot már nem találkozókon, konferenciákon végzi, hanem az elektronikus levelezésen, a hálón át. Persze, egy ilyen érdekes, izgalmas előadásnak csak morzsáit lehet felvillantani a beszámolóban, valóban kár, hogy Aradon ilyen kevesen érdeklődnek személye, mondandója iránt. Irházi János Nyugati Jelen (Arad) 2012. március 18.Quo vadis, MOGYE? – Konferencia a határokon átnyúló összefogásról a magyar felsőoktatásért„A magyar főtagozat létrehozása a MOGYE-n senki ellenére nem történik, senki jogait, előjogait nem veszélyezteti. Éppen a multikulturalitás, a kétnyelvűség, az egyetem európai jellege az, ami előnyt jelenthet a romániai egyetemek versenyében” – hangzott el szombaton, a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület által Marosvásárhelyen szervezett Határokon átnyúló összefogás a magyar nyelvű felsőoktatásért című konferencián. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) a magyar főtagozat létrehozását nem lehet önerőből megtenni, szükség van a magyarországi társegyetemek segítségére – mondta prof. dr. Kincses Ajtay Mária-Adrienne, a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) elnöke. A szervezet 3 éves működése során szoros kapcsolatokat alakított ki számos anyaországi felsőoktatási intézménnyel, meghívására több mint száz előadó érkezett Marosvásárhelyre, támogatásukra lehet számítani, ám e támogatás nem korlátozódhat csupán oktatócserére, szükség van a kutatási programok összehangolására, a hallgatók külföldi továbbképzésére. Prof. dr. Bódis József, az MTA doktora, a Magyar Rektori Konferencia elnöke, a Pécsi Tudományegyetem rektora a Magyar Rektori Konferencia szerepéről beszélt a törvényalkotásban, előadásában kitérve a magyarországi oktatási rendszer struktúraváltására, a minőségi képzést célzó, kerettörvény kapcsán történt szakmai egyeztetésre, a kerettörvény hiányosságait sem hallgatva el. A MOGYE-n felmerült konfliktus kapcsán kifejtette: a felsőfokú oktatás igazi alapja a tudományos tevékenység, a teljesítmény, hiszen ez minden akkreditációs folyamat legfőbb szempontja. „Kezet kell nyújtanunk az itteni kollégáknak. A magyarországi egyetemeken – ahol erősödni fog a doktori képzés – megvan az akkreditációs potenciál, amivel segíteni tudnak” – jelentette ki Bódis professzor. Prof. dr. Péterffy Árpád, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumának, a Szívsebészeti Klinikának professzora történelmi visszatekintőjében a MOGYE létrejöttéről beszélt, részletesebben kitérve az itteni orvosképzés kezdeteire, a román nyelvű képzés bevezetésének körülményeire. „Az orvosképzés során a legfontosabb az óriási tananyag elsajátítása, amit legkönnyebben anyanyelven lehet. Az a fajta orvosi képzés, amikor az előadásokat magyarul tartják a hallgatóknak, a gyakorlatot románul, nonszensz” – jelentette ki. Prof. dr. Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora feltette a kérdést: „Mennyire lehet hiteles egy egyetem, amely a hallgatóinak egy részét elveszíti, amely nem a közösség hosszú távú megmaradását, jövőjét szolgálja? Az egyetem szerepe a minőségi oktatás mellett az is, hogy neveljen, olyan értelmiséget hozzon létre dákjaiból, amely a közösséget felemeli. Milyen felelőssége van egy magát magyar vezetőnek nevező egyetemi vezetőnek? Hibás nézet az, hogy semmilyen, hogy mindenki boldoguljon a saját portáján. Orvosokra szükség van – itthon. Orvosprofesszorainknak ki kell nevelniük az utánpótlást. Magyarország segítségével tudjuk ezt megtenni, de a közös cselekvés ne akadjon el a gondolat szintjén. Hozzuk létre az erdélyi magyar tudományegyetemek vezetői konferenciáját, amely vállalja, hogy hitelesen próbálja szolgálni a közösséget, egymást segítve építkezik, szót emel a magyar nyelvű képzés mellett, javaslatot tesz politikai vezetőinknek, a társadalomnak, hogy mit kellene tenni az egyetemi oktatás érdekében. A magyar tagozat létrehozása a MOGYE-n senki ellenére nem történik, senki jogait, előjogait nem veszélyezteti” – jelentette ki. Dr. Soós Anna egyetemi docens, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese támogatta Dávid László rektor javaslatát, szerinte a romániai magyar egyetemek vezetői fórumának létrehozásával lehetővé válna, hogy Magyarország felé is egységes álláspontot képviseljenek a romániai magyar egyetemi képzés ügyében. Prof. dr. Miseta Attila, az MTA doktora, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának dékánja hangsúlyozta, a romániai magyar orvosképzés fejlesztése nemcsak magyar, de román érdek is, hiszen a magyar közösségek fennmaradását segítik elő Romániában. A Pécsi Egyetem hallgatói önkormányzatát Maróti Péter elnök és Varga Péter alelnök képviselték. Prof. Tóth Csaba, az MTA doktorának, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumának, az Urológiai Klinika professzorának érdekfeszítő és szellemes előadása üdítően hatott a közönségre, prezentációjában visszatérő gondolatok: óvjuk egymást és környezetünket, védeni kell a hatalmas fákat tartó erdélyi gyökereket, megbecsülni a magyar nyelvet. Prof. dr. Szabó Béla, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Általános Orvostudományi Karának dékánhelyettese elmondta, jelenleg a fennmaradásért küzdenek, erkölcsi kötelességnek nevezte az új törvény betartását a MOGYE-n. Quo vadis, MOGYE? – tette fel a kérdést, úgy vélve, hogy az egyetem jövője a közös oktatásban van, de egyenlőségi viszonyok mellett. Hangsúlyozta, az egyetemek közötti felerősödő versenyhelyzetben éppen a multikulturalitás, a kétnyelvűség, az egyetem európai jellege az, ami előnyt jelenthet a MOGYE számára. Dr. Horváth Gizella egyetemi docens, a Partiumi Keresztény Egyetem rektorhelyettese az anyanyelvű oktatás fontosságát hangsúlyozta az óvodától az egyetemig, Derzsi Ákos parlamenti képviselő, az egészségügyi és családvédelmi bizottság és európai üzleti kapcsolatokért felelős bizottság tagja a magyarul történő felnőttképzés jogszabályi hátteréről tartott előadást. A konferenciára nem érkezett meg prof. dr. Kellermayer Miklós, az MTA doktora, és nem jött el Tőkés László református lelkész, az Európai Parlament képviselője sem. Antalfi Imola e-nepujsag.ro Erdély.ma 2012. szeptember 21.Magyar napok BrassóbanA tavalyi sikeres kezdet után idén másodszor is megszervezik a Brassói Magyar Napokat a szomszédos nagyvárosban. A rendezvény ezúttal is többnapos, szeptember 28-án, pénteken Zorán-koncerttel rajtol, és október 7-én, vasárnap kirándulással, könyvbemutatóval, vásárral zárul. A szervezők minden réteget próbálnak megszólítani: lesz egyházi szavalóverseny, képzőművészeti és gasztronómiai kiállítás, színházi és néptáncelőadás (helyi műkedvelőkkel és hivatásos társulatokkal), dzsessz- és sanzonest, zenés irodalmi est, LGT-est, könyvbemutató, konferencia, történelmi megemlékezés, emléktábla-avatás, divatbemutató, baranta-bemutató, borkóstoló, gyermekműsor, táncház kicsiknek és nagyoknak, diákbuli és szépségkirálynő-választás, futóverseny, focibajnokság, főzőcske, gyalogtúra és vásár is. Minden érdeklődőt, a háromszékieket is szeretettel látják a brassói magyarok. Háromszék (Sepsiszentgyörgy). 2012. október 13.Haszontalan könyv, haszontalan sorozat? (Kőrösi Csoma Sándor szellemiségét sem a Communitas Alapítvány, sem Kovászna megye nem támogatja)Előttem egy könyv, világoskék csík szeli át fedőlapját, benne a cím: Kőrösi Csoma Sándor – Kultúrák keresztútján. S felette Gy. Szabó Béla ismert grafikája, a nagy magyar, a nagy utazó arca, profilképe ott fent, valahol a Himalája bércei közé beékelve. Jellegzetes cím, tipikus címlapkép. Kultúrák keresztútján élünk, Kelet és Nyugat kultúrája keresztútján. Itt, ahol e sorokat írom, néhány tíz méterre tőlem kezdenek felszökni a hegyek, láncolatokban, egymás fölé gyűrűzőn, mind fennebb és fennebb, fel, majdnem az égig. Itt a nyugati kereszténység, a nyugati kultúra határa, s kezdődik – ha ortodoxiában gondolkozunk – Kelet. És ott, ama Himalája magas völgyeiben, ahol Kőrösi Csoma Sándor – a nagy előd – alkotott, ott is keresztút volt, kultúrák keresztútja. Ő volt az első, aki a szanszkrit eredetiben elveszett buddhista szentiratokat nyugati emberként olvasta, olvashatta, s az emberi kultúrának, hitéletnek, erkölcsfilozófiának azokat a rendkívül értékes darabjait a világ számára közkinccsé tette. És közkinccsé Tibet nyelvét, addig ismeretlen kultúráját, filozófiáját, tradicionális ismereteinek halmazát. Ott fent, a világ tetején, ott fent, az idő kapujában. A könyv, melyet magam előtt tartok, egy sorozat 18. kötete. Úristen, mi minden van ama 18 kötet mögött. És mi minden bennük! Elsősorban ennek a 18 kötetnek köszönhető, hogy máig él a nagy előd, a legnagyobb székely, a nagy nyelvész, és a világon nincs nyelvész – ez nem túlzás, hiszen nem olyan látványos szakterület ez –, aki élőbb lenne őnála. Pár éve, ennek a sorozatnak talán a 15. kötetében cikket közöltünk Marczell Pétertől, minden idők egyik leglelkiismeretesebb, legalázatosabb Csoma-kutatójától – sok más, a Csoma-kutatás szempontjából mérföldkőnek tekinthető írása mellett, melyben hírt ad arról, hogy Londonban az egyik világlapban terjedelmes cikk jelent meg szülöttünkről, amelybe „úgymond” egy sor hiba csúszott, ez, ez és ez…. S helyreigazításuk után felteszi Marczell a kérdést, hogy akkor miért is érdemes róla szólni? Azért, mert nagy elődünkről úgy ír a kortárs angol szerző, mint egy szentről, mint egy csodáról, fent látja valahol a tudomány és az emberi nagyság zenitjén, fent, fent a magasban most, a 2000-es években. Fent látja hát a világ ma is a mi Sándorunkat, nem feledkezett meg róla. S hogy mi is a magasban láthatjuk, az említett sorozat sokat tett érte. Huszonhárom éve tartjuk évi rendszerességgel a konferenciákat, melyekre összegyűl a tudományos világ e témakör kutatásában érintett tudós társadalma, előadások százai hangzanak, hangzottak el nemcsak Csomáról, de a tudományos műhelyeinkről, a magyar nyelvről, a Kelet-kutatásról, Kelet rejtelmeiről, az Útról, melyen Stein Aurelek és Barátosi Balogh Benedekek, Szentkatolnai Bálint Gáborok jártak, kutattak és „építettek” a magyar identitástudat és népek identitástudata állapotáról, arról, hogy mint lát bennünket a világ. A már idézett Marczell Péter mondta egy alkalommal, amikor genfi otthonában a Csoma-kutatás jelenlegi helyzetéről beszélgettünk: ha ti nem jelentetnétek meg évi rendszerességgel ezeket a köteteket, melyek biztos hátteret jelentettek, s értelmet adtak a munkámnak, én sem szenteltem volna életem húsz esztendejét arra, hogy őt kutassam, hogy megpróbáljam felfedni élete, tevékenysége fehér foltjait. És nemcsak Csomát állítják elénk ezek a kötetek. Hadd idézzük csak ama legújabbat, a Kertesztutat. A 420 oldalas vaskos könyv négy tömbbe sorolja az írásokat. Csak a tömbcímek: Kőrösi Csoma Sándor nyomában (hét írás, köztük a Csoma egykori zanglai munkahelyének konzerválásán dolgozók ismertetői), Megszólaló múlt (öt írás, köztük Szergej Botalovnak, a cseljabinszki régészprofesszornak, az Orosz Tudományos Akadémia tagjának, osztályvezető professzorának írása az Urálban kiásott, illetve ásatások tárgyát képező magyar temetőről és annak csodálatos leletkincseiről), Találkozások (tizenkét írás, köztük Bárdi Lászlóé Ujguriáról, Csoma végcéljáról, Aradi Éva, Nagy Mari meg Vidák István az indiai, Kacs-félszigeti hunokról), és a negyedik tömb: A magunk keresése hét írással, melyekben többek között „visszaszállhatunk” a múltba, László Gyula nagy régészünk kutatásai felidézéséhez, a csángók mindmáig legnagyobb költőjéhez, Lakatos Demeterhez. Összesen 32 tudós szerző, régészek, sztyeppekutatók, turkológusok, sinológusok, rovásírás-kutatók, mongolisták, tibetológusok, ősvalláskutatók, néprajzosok írásai… Harminckét, magunkat és találkozásainkat kereső tanulmány a kultúrák keresztútjáról. A sorozatban gondolkozva: jó ötszáz – vagy még annál is több – munka, mely élteti, ébren tartja Kőrösi Csoma Sándor emlékét, s melynek szerzői, ha cserélődnek is, de évi rendszerességgel ide zarándokolnak Kovásznára. Ebben a tizennyolcadik kötetben tibeti zarándok is megszólal Csoegyal Tenzin személyében, az első, aki „viszonozta”, amit nagy elődünk az ő népéért tett. És jöttek az évtizedek során Montrealtól Ulánbátorig, Párizstól Budapestig és Kolozsvárig és Cseljabinszkig mindenfelől. Jöttek többnyire saját költségükön, hogy megoszthassák velünk, a magyar kultúrával tudásukat, kutatásaik eredményét. Ennek a sorozatnak még egyetlen kötetét sem támogatta a Communitas Alapítvány, mely a romániai magyar kultúra legfőbb támogatója, úgymond: éltetője. Feltehetőleg azért, mert haszontalan könyvnek, haszontalan sorozatnak tartja. Nincs szükség rá! És erre, a nagy tudósunk halála 170. évfordulóján megjelenő kötetre a megyei támogatásrendszerből sem jutott pénz. Így ama Keresztút 32 írása úgy jelent meg, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület mindmáig nem tudta kiegyenlíteni a nyomdával szembeni adósságát, s úgy tűnik, egyetlen módja lesz ennek, ha a konferenciasorozat és a könyvsorozat fenntartó munkásai az adósságot saját összespórolt pénzükből egyenlítik ki. Ha dolgoztak érte, vele, fizessenek is! És így kell lennie, mert a Kőrösi Csoma-erkölcs kötelez. Még ma is! Gazda József Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. január 3.15 éves a SzövétnekArad – A Szövétnek legújabb számának (2012. december) borítóján ez áll: Aradi Kulturális Szemle, XVI. évfolyam, 6. (91.) szám. Ami önmagában is jelzi: az aradi, kéthavonta megjelenő kulturális szemle – így határozza meg önmagát – fennállásának 16. évébe lépett, legutóbbi száma másfél évtizedes létéről is számot ad. Ujj János szerkesztő vezércikke (Ünnepelünk?) címének végéről a kérdőjelet szerintem nyugodtan elhagyhatjuk, mert ünnep a december utolsó napjaiban megjelent aradi kulturális folyóirat 15. évfordulójáról való megemlékezés. Amikor indult, bár azóta történelmi léptékben számolva igen kevés idő telt el, hatalmasat változott a világ, a nyomtatott sajtó – bármilyen változatáról is legyen szó – soha nem látott zsugorodást élt és él át. Azóta valamikor világhírű sajtótermékek tűntek át a valóságos megjelenésből a virtuálisba, a nyomtatott formából az internetes változatba, és ennek a tendenciának távolról sincs vége, sőt egyre erőteljesebb. Ilyen körülmények között a magyar szórványvidéken, potenciálisan és valóságosan is mind kisebb olvasóközönségnek szóló Szövétnek 15 éve nemcsak esemény, hanem igazi ünnep. A szerkesztő, az aradi sajtótörténet szakembere megírja: Aradon mindeddig egyetlen kulturális sajtóterméknek, a Vasárnapnak (1918–1940) sikerült ennél hosszabb ideig fennmaradnia, az összes többi próbálkozás, bár volt belőlük bőven, jóval hamarabb megbukott. Hogy miért tudott megmaradni a Szövétnek? Azon túl, hogy másfél évtizede egy gondosan, hozzáértéssel szerkesztett érdekes lap, amely mindenekelőtt a helyi kulturális eseményekre és múltra összpontosít főleg helyi szerzők foglalkoztatásával, azért, mert az Alma Mater több aradi, rég külföldön élő szponzorának, az egykori aradi középiskola volt diákjainak támogatását is élvezi. Manapság egy – főleg kis példányszámú – kulturális szemlét anyagilag eltartani lehetetlenv szponzorok nélkül, még akkor is, ha a szerzőknek nem fizetnek tiszteletdíjat. Mindmáig azonban, szerencsére, akadtak megfelelő számban olyanok – a mindenkori szerkesztőkkel az élen –, akik szívügyüknek tekintették és tekintik a Szövétnek éltetését, és ezzel az aradi magyar közönség fenntartásának támogatását. Talán nagy szavak, de igazak, és merjünk bízni abban, hogy még nagyon sokáig igazak lesznek, s a LAP még sok kerek évfordulót megér, olvasóinak és a fogyó aradi magyarságnak az örömére. Magam, bevallom, mindig nagy érdeklődéssel, és – miért hallgatnám el – gyakorta némi szakmai irigységgel lapozom át a Szövétnek legfrissebb számait, magamban dicsérve szerkesztőt és szerzőket. Van valamelyes fogalmam arról, mekkora munka árán születik meg egy-egy új lapszám, mekkora erőfeszítés csupán a nyomdaköltségek előteremtése mondhatni a semmiből, milyen horderejű az a feladat, amelyet a Szövétnek felvállal és sikerrel teljesít másfél évtizede. Tiszta szívből gratulálunk az elmúlt 15 évhez (nem mellesleg a nagyon tartalmas, a szokásosnál terjedelmesebb legutóbbi számhoz) és azt kívánom a Nyugati Jelen nevében is, minél hosszabb ideig számolhassunk be egy-egy újabb számának megjelenéséről. Talán sejtik: ezzel magunknak is minél tovább tartó jövőt kívánok – az aradi magyarság javára. Jámbor Gyula Nyugati Jelen (Arad), 2013. március 5.Átadták a Báthory-díjakatÁtadták a romániai állami finanszírozású magyar felsőoktatás érdekében kifejtett tevékenységért járó Báthory-díjakat Marosvásárhelyen. A kitüntetést, amelyet a Bolyai Kezdeményező Bizottság javaslatára az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács oktatási szakbizottsága adományoz, tizenhárman kapták meg szombaton. A díjjal ezúttal Angi István, a Partiumi Keresztény Egyetem professzora, Bodó Barna, a Bolyai Kezdeményező Bizottság első elnöke, Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, a Genfi Magyar Egyesület és Hollanda Dénes, a Sapientia nyugalmazott professzorának munkáját jutalmazták. Megkapta a díjat Jeremiás László vállalkozó, Kincses-Ajtay Mária, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) nyugalmazott professzora, Kincses Előd ügyvéd, Luka László orvos, 1956-os szabadságharcos, Miseta Attila, a Pécsi Tudományegyetem orvosi karának dékánja, Páll Lajos festőművész (posztumusz), a MOGYE magyar akadémiai közössége és Tamás Péter vállalkozó is. A Báthory-díjat évente legfeljebb tizenhat személynek, illetve szervezetnek ítélik oda. A 2005 óta adományozott elismerésben olyan neves személyiségek is részesültek, mint George E. Pataki, New York állam volt kormányzója, Vizi E. Szilveszter, a MTA volt elnöke, Tom Lantos néhai amerikai kongresszusi képviselő, Szőcs Géza költő, volt kulturális államtitkár. Szabadság (Kolozsvár), 2013. március 16.Ellenállni kell a nemzethatár beszűkülésének!Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke március 14-én Algyógyon részt vett a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) által a helyi ifjúsági központ udvarán szervezett, Tiszteletadás a szórványnak elnevezésű rendezvényen, amelyen a MIT által tömörített ifjúsági szervezetek kopjafát állítottak az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc áldozatainak emlékére. Toró T. Tibor beszédének szerkesztett változata. Tisztelt ünneplő és emlékező gyülekezet! Örömmel és alázatos lélekkel érkeztem Algyógyra, az IKE gyönyörű központjába. Örömmel, mert az egykori márciusi ifjak mai erdélyi utódai, a fiatalok hívtak. Alázattal pedig azért, mert az erdélyi magyar szórványvidék határában gyűltünk össze nemzeti ünnepünk előestéjén, ott, ahol maroknyi elszánt magyar ember jó határőrként őrzi magyarságát és ezzel a nemzethatárt, és alázatos munkájukhoz csak hasonló alázattal szabad viszonyulni. Most, amikor éppen attól telnek meg a közélet vitái, hogy milyen sorsot szánnak a nemzet nagyjai a szórványközösségeknek, talán nem mentes aktualitástól ez a kérdés itt, Algyógyon sem, és ez a kopjafa, amit a Magyar Ifjúsági Tanács keretében társult erdélyi ifjúsági szervezetek állítanak, részükről válasznak és állásfoglalásnak tekinthető ebben a vitában. Az 1849-49-es szabadságharc áldozatainak emlékét őrző algyógyi kopjafa tulajdonképpen egy olyan cölöp, amelyet a fiatalok levernek a nemzethatáron, azért, hogy abba kapaszkodhassunk akkor, amikor a nemzethatár költözni kényszerül. A nemzet ugyanis egy élő organizmus, a határa néha mozog a történelem viharában, hol kitágul, hol zsugorodik. Az elmúlt száz évben, itt a Kárpát-medencében és sajátosan itt, Dél-Erdélyben a nemzethatár sajnálatos módon folyamatosan rövidül és közelebb kerül a tömbhöz. Voltak – és reméljük, még lesznek – történelmünkben olyan korszakok, amikor a nemzethatár kitágul de van úgy is, hogy ideiglenesen beszűkülni kényszerül. Vegyék ezt képletesen, nem szó szerint, hiszen a nemzethatár nem feltétlenül kötődik egy földrajzi helyhez, bár a kezdeményezők most földhöz kötötték ezt a pontot, amikor itt, az Ifjúsági Keresztény Egylet központjában leütötték ezt a cölöpöt. Azért tették ezt, hogy emlékeztessenek arra: nekünk küldetésünk és feladatunk ennek a beszűkülésnek ellenállni. Mert ha a nemzethatár befele költözik, akkor az azt jelenti, hogy a kívül rekedtek elveszítik identitásukat, anyanyelvüket, kultúrájukat, és már nem lesz, ki védje a hídfőállást. Azt a hídfőállást, amit azért kell őrizni, azért kell megerősíteni fizikailag és lelkileg egyaránt, hogy kitartson a jobb időkig, amikor a nemzet ismét emelkedő pályára kerül. Ez az központ itt Algyógyon egy ilyen hídfőállás, itt a dél-erdélyi szórványban. Tisztelet és köszönet azoknak, akik fenntartják. Tisztelet és köszönet azoknak, akik a képzeletbeli puskaport szárazon tartják, várva azokat a bizonyos jobb időket. Ez a kopjafa is ezt idézi. Bár az 1848–49-es szabadságharc ürügyén állítjuk, igazából ez a jövőről szól. Szól egy kicsit persze a múltról is, hiszen ahogyan azt e rövid, de lényeglátó történelemlecke keretében hallottuk, vannak ennek a vidéknek 1848–49-hez köthető dicsőséges pillanatai is, mint amilyen a stratégiai jelentőségű piski csata, de vannak atrocitásoktól sem mentes sötét pillanatai is. Nekünk mindezekre emlékezni kell, már csak azért is, hogy egyrészt erőt merítsünk belőle, másrészt ne engedjük, hogy megismétlődhessenek. Békésebb időket élünk most, a 21. század elején, de azért ezek sem mentesek lelki vagy verbális az atrocitásoktól. Az esperes úr igehirdetése és az IKE elnökének gondolatai egy közkedvelt Zorán-dal sorait juttatta eszembe: „hogy tudd, egy napod mennyit ér, ahhoz látnod kell, hogy az élet hogyan fogy el”. Kiterjesztve ezt a mi közösségi sorsunkra, ez így szólna: hogy megtudd, az anyaországban vagy a tömbvidéken élő magyarként, hogy magyarságod mennyit ér, ahhoz meg kell tapasztalnod azt, hogy ezért a szórványban élő nemzettársaid nap mint nap mennyi áldozatot hoznak. Dicső elődeink és mártírjaink áldozatára emlékezve, nemzeti ünnepünkön hajtsunk tehát fejet a nemzethatárt őrzők jelenkori mindennapos áldozatos munkája előtt is. Végezetül egy Ady Endre-vers sorai által hordozott gondolat a szervező fiataloknak, a márciusi ifjak mai örököseinek. Mi lehetne más, mint A Tűz Márciusa: „Testvéreim, nincs nem igaz szavatok, S százszor többet merhettek, mint amit mertek.” Békésebb, szebb, jobb, vidámabb boldogabb Életre váltott jussa nem volt soha, Mint mai bús magyar ifjú embernek. … Búsabb az ifjú magyarnál nem lehet, Mert él basák s buták közepette, S mert hiába lett acélból itt a szív, Szép ember szívként szikrázni, ha akar, A honi rozsda megfogta, megette. De Tűz és Tűz, én ifjú testvéreim. Jaj, a Tüzet ne hagyjátok kihalni, Az élet szent okokból élni akar S ha Magyarországra dob ki valakit, Annak százszorta inkább kell akarni.” Hatványozottan érvényes ez Erdélyországra. Kívánom, hogy legyen erőtök és hitetek a tüzet megőrizni és jövőt akarni. Székelyföldön, a Partiumban és itt, Dél-Erdélyben is. Nyugati Jelen (Arad), 2013. március 20.Elismerések az államfőtőlA március 15-ei magyar nemzeti ünnep alkalmából nyolc székelyföldi személynek adományozott magas rangú állami kitüntetést Áder János. A magyar államfő által adományozott kitüntetéseket szerda este vették át Csíkszeredában. „Olyan emberekről van szó, akik választott hivatásukat hittel végezték és végzik a mai napig. Köztük van a Tatros-völgyében élő képzőművész, a gyimesi csángó kultúra tolmácsolója, illetve a gyógyítás mellett a tudományos munkát is magas színvonalon végző orvos. Díjazunk olyan nyugdíjas pedagógust, aki a közösség érdekében is sokat tett. Itt van a székelyföldi filharmónia alapítója, illetve egy olyan személy is, akit a kiszolgáltatott gyerekek segítőjeként ismernek. Van lapszerkesztő, valamint olyan egyetemi professzor, aki a Sapientia egyetem akkreditációs folyamatának elősegítőjeként is tevékenykedett. És köztük van az erdélyi katolikus közösség lelki gyarapodását szolgáló ferences szerzetes is” – sorolta köszöntőjében az átadási ünnepség házigazdája, Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja, aki egyúttal azt üzente a mai nemzedéknek, hogy keressék fel a kitüntetetteket, és tanuljanak el tőlük mindent, amit csak lehet. A kitüntetettek Szép Sándornak, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem vegyészmérnök professzorának egyetemfejlesztési és az akkreditációs folyamatban végzett munkájáért, kiemelkedő oktatói tevékenysége elismeréseként Áder János a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést adományozta. Az 1944-ben született gyimesfelsőloki festőművész, Antal Imre – a szülőföld szeretetét sugárzó, a gyimesi táj szépségeit megörökítő művészi munkája elismeréseként – Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült. Két, Székelyudvarhelyen dolgozó személyiséget is kitüntettek. Balla Árpád nyugdíjas gyermekgyógyász-főorvos több évtizedes gyógyító munkáját és az erdélyi magyar orvostársadalom érdekében végzett tevékenységét Magyar Arany Érdemkereszttel ismerte el a magyar államfő. Ugyanebben a kitüntetésben részesült a Székelyföldi Filharmónia alapítójaként ismert, a székelyudvarhelyi Palló Imre Művészeti Szakközépiskola igazgatója, Bodurian János hegedűtanár. Áder János az 1928-ban Csíkszeredában született Bartha Magdolna nyugdíjas tanárnő több évtizedes munkáját is Magyar Arany Érdemkereszttel díjazta, akárcsak Fülöp G. Dénesné, Ilonáét, aki a marosvásárhelyi vártemplomi diakóniai központ és a Lazarenum Alapítvány intézetigazgatójaként az erdélyi magyarságért végzett sokoldalú tevékenységével érdemelte ki a magyar állami kitüntetést. Gálfalvi György marosvásárhelyi író, szerkesztő gazdag irodalmi munkásságát a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével ismerte el Áder János. Nyolcadikként P. Nagy Istvánt, Tarziciusz atyát, ferences szerzetest díjazták – Magyar Arany Érdemkereszttel –, akit az erdélyi katolikus közösség lelki és szellemi gondozásáért, illetve életpályája elismeréseként tüntetett ki Magyarország államfője. Kozán István Székelyhon.ro, 2013. május 17.A kitüntetettek napjaHatvanhét éves a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Csütörtök délelőtt 11 órakor kezdődött a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem ünnepi rendezvénysorozata, az egyetem napja. A nagy múltú intézmény vezetősége és hallgatói kara fennállásának hatvanhetedik évfordulójára emlékezett, az ünnepség keretében pedig jeles művészeket, illetve pedagógusokat tüntettek ki. A délelőtt tizenegy órától kezdődő rendezvényen dr. Alexa Visarionnak, a bukaresti I. L. Caragiale Színház- és Filmművészeti Egyetem professzorának adtak át díszdoktori oklevelet, míg dr. Kovács Levente rendezőt, az intézmény tanárát ötvenéves egyetemi pályájának elismeréseképpen professor emeritus ranggal tüntették ki. A Stúdió Színház termében elsőként dr. Sorin Crisan rektor üdvözölte az egybegyűlteket, majd a rövid zenei intermezzo – többek között dr. Molnár Tünde orgonajátéka – és az egyetem legutóbbi évadának összefoglalóját tartalmazó rövidfilm levetítése után Sorin Crisan megemlítette: csak példaképek állításával és ezen példaképek útmutatása szerint mehetünk tovább az úton. Dr. Kós Anna, az intézmény dékánja hozzátette: – Szeretem ezt az egyetemet, noha soha nem voltam a diákja. Szeretem azt, hogy kicsi, és emiatt az emberi kapcsolatok, illetve az oktatás nagyon humánus. A hallgatók nagyon kreatívak és gyakran arra kényszerítenek, hogy újragondoljam a szakmámat, amibe enélkül valószínűleg belefáradtam volna. De rajtam kívül még nagyon sokan szeretik ezt az egyetemet. Például Kovács Levente, aki életének öt évtizedét töltötte a falai között. Az, hogy két olyan kiemelkedő művész, mint dr. Alexa Visarion, valamint dr. Ascher Tamás professzorok (utóbbi nem lehetett jelen, ősszel veszi át az oklevelet – a szerk.) elfogadták a szenátus által felajánlott díszdoktori címet, jelzi: komoly munka folyik itt, nem volt hiábavaló az elmúlt 67 év. Oana Leahu docens, a román nyelvű kar dékánja elárulta: örvend annak, hogy élő egyetemen taníthat, amely változik, hibákat is elkövet, de soha meg nem tagadja a családját. – E család most újabb taggal bővül, egy régi tagját pedig kitünteti. Az oklevelek átadását megelőzően egy Alexa Visarionnal készült tévéinterjú részleteit láthattuk a kivetítőn, a róla szóló beszámolót – amelyből megtudtuk, hogy az 1947-ben Botosani-ban született művész több mint száz színházi előadás és számos rádiójáték rendezője, rengeteg kitüntetés birtokosa, a világ legrangosabb színházainak vendégművésze, világszerte sikeres filmek alkotója – követően dr. Balási András prorektor méltatta Kovács Levente emberi tartását, életművét. – Egy ötvenévnyi, párját ritkító karriert röviden összefoglalni nagyon nehéz. Elképedve gondolok arra, hogy öt évtizedet töltött az egyetem szolgálatában. 1961-ben végzett a Babes-Bolyai Egyetem magyar nyelv és irodalom szakán, majd színművészetet és rendezést tanult Bukarestben. Száznál jóval több előadás rendezője, több mint húsz jelentős díj birtokosa. Töretlen hitű pedagógus, aki diákok ezreit tanította, köztük engem is. Tanúja voltam emberségének. Később, munkatársaként soha egyetlen hangos szó el nem hangzott közöttünk. Mindig megértő volt, olyan energiával és hittel dolgozott, ami mindmáig felfoghatatlan számomra. Megtiszteltetés, hogy átadhatjuk a legnagyobb kitüntetést, amelyet egy egyetem adhat a saját pedagógusának – mondta Balási András, majd Kovács Levente szólt a jelenlévőkhöz. – 1963 májusában Szabó Lajos hívott ide engem. Azóta az egyetem megnőtt, sok olyan változást átéltem, amelyet mind emberileg, mind szakmailag meg kellett emészteni. Amikor elkezdtem, nagy tisztelete volt a szónak, még a szórendet sem lehetett felcserélni az előadásokban. Ma mindez fordítva történik. Voltam fiatal lázadó, voltak sikeres periódusaim, voltam irányító, a szeku többször betiltotta vagy megzavarta előadásaimat. Sok energiám ráment arra, hogy az értelmetlen bolognai rendszert életképessé tegyem. Nemes szándékaimat alkalomadtán, akaratom ellenére befolyásolta a politika vagy bürokrácia. Azt kívánom utódaimnak: vigyék tovább az egyetem lelkületét. Knb. Népújság (Marosvásárhely). 2013. augusztus 28.Gergely Balázs: vasárnap este történelmet írtunkKolozsvár példája lehet a 40 százalékos magyarságú városoknak Fokozódott a külföldiek és a román anyanyelvűek érdeklődése a Kolozsvári Magyar Napok (KMN) iránt, amely az idén mintegy 20 százalékkal több látogatót vonzott. A KMN rendkívüli népszerűségét a fesztivál honlapjának látogatottságára vonatkozó adatok is jelzik: 60 ezer egyéni látogatót regisztráltak, a rendezvény Facebook-oldalán 14 ezren követték az eseményt, kétszer többen lájkoltak, a legsikeresebb bejegyzést 90 ezren olvasták el. Gergely Balázs főszervező úgy értékelte, a KMN erősíti Kolozsvár helyzetét az Európai Kulturális Főváros címért folytatott versenyben. Horváth Anna alpolgármester elmondta: csak elszórtan hallott a városnapok és a KMN összeolvasztását javasló véleményeket. – Kolozsvár elég gazdag kultúrával rendelkezik, hogy két ilyen fontosságú rendezvényt lebonyolítson – hangsúlyozta, elismerve: a helyi román politikusok számára nagy lehetett a kísértés „betartani” a KMN-nek, ám ez végül nem következett be. Kétszázezren látogatták meg a fesztivál programjait, a legnépszerűbb a Zorán-koncert volt 22 ezer fős közönséggel, a rekorder pedig az István, a király, amely 50 ezer látogatót vonzott – hangzott el a 2013-as Kolozsvári Magyar Napokat (KMN) értékelő sajtótájékoztatón, ahol Gergely Balázs főszervező, Horváth Anna RMDSZ-es alpolgármester, Szabó Lilla programigazgató és Sánta Levente fesztiváligazgató nyilatkozott a KMN-ről. – Vasárnap este, az István, a király rockopera előadása alatt a kolozsváriak, illetve mindazok, akik eljöttek, történelmet írtak, amelyre mindannyian büszkék lehetünk. Még soha nem fordult elő, hogy ennyi ember legyen egy rendezvényen – kezdte értékelő beszédét Gergely Balázs, a KMN főszervezője, majd kifejezte abbéli reményét, hogy a szervezőstáb továbbra is együtt dolgozik. Gergely szerint a KMN jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy városunk elnyerje 2021-ben az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) címet. – Kolozsvár pályázatának erőssége a multikulturalitás. A KMN-hez hasonló érdeklődést kiváltó más rendezvény nincs is Erdélyben – közölte Gergely. Horváth Anna RMDSZ-es alpolgármester a szervezéskor tapasztalt összhangot emelte ki, majd a kolozsvári önkormányzat és a rendfenntartó erők hozzáállását méltatta. – Az a tény, hogy a szervezőstáb az önkormányzattal együttműködve egy ilyen rendezvényt így szervezett meg, erőt ad a jövőre nézve is. A legnagyobb siker számomra a több ezer kolozsvári boldog arca volt. Értesüléseim szerint egyre több román ember érezte jól magát a rendezvényen – tette hozzá az alpolgármester, majd emlékeztette a sajtót Emil Boc polgármester toleranciáról és európaiságról tanúskodó üzenetére és hozzáállására. – A kolozsvári városvezetés és a polgármester idei magatartásával példát statuált olyan városok számára is, ahol a 40 százalékos magyar közösség útja elé akadályt gördít az önkormányzat. A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal közel 30 tagú műszaki osztálya és helyi rendőrsége is állandó készenlétben állt a felmerülő gondok megoldása érdekében. Ez a magatartás egyrészt a városi tanácsban működő politikai koalíciónak és a Boc által leütött alaphangnak tudható. A helyi román politikusok számára nagy volt a kísértés arra nézve, hogy populizmusból a rendezvény ellen szólaljanak fel, ám ez kimerült néhány elszólásban – mondta Horváth Anna. Az alpolgármester kitért az elszórtan elhangzott helyi politikus-véleményekre is, miszerint felesleges külön városnapokat és KMN-t szervezni. Őket az alpolgármester azzal „hűtötte le”, hogy Kolozsvár elég gazdag kulturálisan ahhoz, hogy két ilyen horderejű rendezvényt lebonyolítson, másrészt pedig a KMN-t hamarabb rendezték meg, mint a városnapokat. Ami a hatóságokhoz beérkezett panaszokat illeti, ezek száma nem haladja meg a KMN-hez hasonló események alkalmával jegyzett észrevételeket, azaz a napi 3–4-et. A Szabadság kérdésére, hogy mi történt az erdélyi autonómiát propagáló infografikai sajtófallal, Gergely Balázs elmondta: a rendőrséghez beérkezett panaszok kivizsgálása érdekében a hatóság képviselői csak jegyzeteltek, de végül nem találtak kivetnivalót a szövegben, ezért a sajtófalat nem kellett eltávolítani. Szabó Lilla programigazgatótól megtudtuk: egyetlen program sem maradt el. A román nyelvű városnéző és Házsongárdi sétákon 30–40 résztvevő volt, és az angol nyelvű tevékenységek iránt is volt érdeklődés. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a KMN hírneve nyugatabbra is terjed – magyarázta Szabó Lilla. Sánta Levente fesztiváligazgató elmondta: a szervezőstáb 76, míg az önkéntesek tábora 200 személyből állt. – A rendezvénysorozat látogatottsága 20 százalékkal nőtt tavalyhoz képest; a román résztvevők aránya egy-egy programponton megközelítette a 20 százalékot. A magyarnapok.ro honlapon összesen 60 ezer egyéni látogatót regisztráltak. A rendezvény előtti héten és augusztus 19–25-e között napi 7000 egyéni látogatót jegyeztek. A TransylvaniaCam webkamera révén online is lehetett követni a koncerteket. Ily módon 41 országból 17 ezer látogató követhette az esti koncerteket. Rekordot itt is a vasárnap esti rockopera ért el 6000 nézővel. A Facebook közösségi oldalra leadott lájkok száma megkétszereződött tavalyhoz képest, továbbá 14 ezer követőt jegyeztek. A legsikeresebb bejegyzést 90 ezren olvasták el – hangsúlyozta Sánta. A koncertek után a Főteret az önkéntesek szedték rendbe, de ez a tevékenység is gond nélkül zajlott, és éjfélre már tiszta volt a helyszín. Szabadság (Kolozsvár) 2013. augusztus 29.Nyár végén miénk volt a térA szervezők várakozásait is felülmúló érdeklődés közepette tartották idén a Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozatát. Egy héten át színes forgataggá változott a kincses város, a zárónapon pedig több tízezer ember élte át a Szent István-i csodát, énekelte a Főtéren a Himnuszt. Emberek ezrei hömpölyögtek augusztus 19. és 25. között Kolozsvár belvárosában, hogy részesei lehessenek a Kárpát-medence egyik legnagyobb nyári eseményének, a Kolozsvári Magyar Napoknak. A művészetek kedvelői kiállításokon, könyvbemutatókon, író-olvasó találkozókon, komoly- és könnyűzenei koncerteken vehettek részt, de idén sem maradtak el a városnéző séták, a Házsongárdi temetőlátogatás, a toronyzene vagy a néptánc. Ilyen programbőség mellett a legnehezebben teljesíthető feladatot az jelentette, hogy az érdeklődők legalább részben belekóstolhassanak az eseményekbe, egyszerre több rendezvény is csábította a kíváncsiskodókat, és magyar legyen a talpán, aki bármelyiket is könnyű szívvel kihagyta volna. Némileg megkönnyítette a választást, hogy korosztályokra lebontva is lehetett tallózni a választékból. Külön kis birodalmat vehettek birtokukba a gyerekek és szüleik a Farkas utcai templom romkertjében, illetve a Református Kollégium udvarán az Életfa Családsegítő Egyesület jóvoltából. Akik szimbolikusan kinőtték már a rövidnadrágot, borkóstolóval egybekötött vásáron gyarapíthatták ismereteiket a hegy levéről. De nem csak inni, enni is lehetett bőségesen a sátraknál – igaz, a kínálat sokak számára megfizethetetlennek tűnt. Az amúgy is irodalminak ismert Bulgakov kávéház ezúttal fiatal és befutott írók, költők hadiszállásává vált, az irodalmi programok a múltra és a jelenre egyaránt kiterjedtek. Kolozsvár legendás szállodája, a New York a szalonjaiban rendezett eseményeknek köszönhetően egy hét erejéig hamvaiból támadt fel, és aki eddig csak a központi palota bezárt ajtóin döngetett, most magába szívhatta a patinás szálló és étterem semmivel össze nem hasonlítható hangulatát. A rendezvények középpontja a Főtér volt, ahol együtt dobbant előadó és több tízezer ember szíve. Évtizedeken át csak bakelitlemezekről és egyéb hanghordozókról hallhattuk és ismerhettük azokat az előadókat, akik idén megtisztelték jelenlétükkel Kolozsvárt. Szörényi Levente három és fél évtized után látogatott ismét a kincses városba, Demjén „Rózsi” Ferenc először járt Mátyás király szülővárosában. Zorán (képünkön jobbra) viszonylag visszatérő vendég, de ekkora tömeg előtt ő sem koncertezett még mifelénk. Harminc éve mutatták be Magyarországon az István, a király című rockoperát, és a Kolozsvári Magyar Napok szervezőinek köszönhetően végre karnyújtásnyira került történelmünk, szabadságunk, magyarságunk Kolozsvár több száz éves főterén is. Két király – Mátyás és István – tekintett le két órán keresztül 40 ezer büszke magyarra, és ha ettől sorsunk nem is fordul jobbra, az összetartozás hitét mindenképpen erősíti ez a hatalmas horderejű, évtizedek óta várt esemény Széki tánc a Postakertben Már tavaly programpontként szerepelt a Kolozsvári Magyar Napok csütörtökén a széki táncosok fellépése, emlékezve és emlékeztetve az egykori csütörtöki, illetve vasárnapi hagyományos táncra, amelyet annak idején a városban dolgozó széki legények és lányok jártak. Akkor még csak a Farkas utcai színpad és környéke szolgált a mementó helyeként, idén viszont már az eredeti helyszínen, a Postakertben táncolhattak a széki Szalmakalap táncegyüttes fiataljai. A tömeg csodálni és emlékezni érkezett a helyszínre: sokan a rendszerváltás előtti évtizedekből származó élményeiket emlegették, amikor magától értetődő volt, hogy – Kányádi Sándorral szólva – „Fekete-piros fekete táncot jár a járda szöglete”, mások csak elképzelni próbálták, milyen is lehetett az. Az első széki rendet mindenesetre második is követte, így a viseletbe öltözött leányokkal és legényekkel bárki táncolhatott: újra igazi táncház kerekedett a nagyposta mögött. Csak éppen vegyesen: kolozsváriak, székiek, Kolozsváron élők, illetve a városba látogatók együtt idézhették fel a múltat egy nagyon is jelenkori összekapaszkodás révén. Dénes Ida, Nánó Csaba Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2013. november 7.Emlékkonferenciával ünneplik Kolozsváron Venczel József századik születésnapjátA BBTE Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézete, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság Szociológiai és Demográfiai Szakbizottsága és az EME Jog- Közgazdaság- és Társadalomtudományok Szakosztálya Venczel József erdélyi társadalomkutató születésének 100. évfordulója alkalmával emlékkonferenciát szervez 2013. november 8-án 10 órai kezdettel. A rendezvény helyszíne a BBTE Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet Sociologica épülete, Dosztojevszkij/Plugarilor utca 34. A rendezvényen áttekintik Venczel József életét és szakmai pályáját, szó lesz a bukaresti tanulmányútjáról, a Gusti iskolához való viszonyáról, az EME-beli munkásságáról, Bolyai egyetemi oktató munkájáról. A Venczel-kutatók bemutatják a tudós erdélyi magyar birtokpolitikáról, a székely migrációról, a népfeleslegről, valamint a társadalomszerkezetről szóló kutatásainak értékét. A tudományos emlékkonferencia programja Időpont: 2013. november 8 Helyszín: Kolozsvár, BBTE Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet, Sociologica épület, Dosztojevszkij/Plugarilor/ u. 34 sz, 7. terem 10.00 – 12.15 Megnyitó: Magyari Tivadar dékánhelyettes, Vincze Mária EME szakosztály-elnök, Veres Valér intézetigazgató Magyari Tivadar: Venczel József élete és szakmai pályája Rostás Zoltán: Venczel József bukaresti tanulmányútja, környezete Tóth Bartos András: Erdélyi magyar birtokpolitika Venczel József munkásságának tükrében.(1940-1945) Horváth István: Venczel és a székely migráció elméleti keretbe helyezése 12.15-12.30 Kávészünet 12.30 – 14.15 Telegdy Balázs: Venczel József és a bukaresti Szociológia Iskola Veres Valér: Venczel József oktatói és kutatói munkássága a társadalomszerkezet területén a kolozsvári egyetemen Magyari Nándor László: Kirajzások a Székelyföldről. Venczel József Székely népfeleslegéről. Ilyés Szilárd: Venczel József munkássága az Erdélyi Múzeum Egyesületnél Hozzászólások Pozsony Ferenc: Venczel munkásságának szerepe az erdélyi néprajzkutatásban 14.15 Ebéd: állófogadás Venczel József 1913. november. 4-én született Csíkszeredában. Végzettsége szerint jogász, de tudományos munkásságát a szociológia területén fejtette ki, főleg a falukutatás és népességkutatás vonatkozásában. Gazgag közéleti munkásságot fejtett ki a két világháború között. Egyetemi munkássága 1945-től kezdődik, amikor kinevezik a Bolyai Tudományegyetem a statisztika és a szociológia professzorának. Egyetemi karrierjét a politikai üldöztetések szakították meg, Piteşti, Văcăreşti, Nagyenyed, Szamosújvár és Dés börtöneiben raboskodott, 1961. jan. 11-én szabadult. Ezt követően alkalmi munkákból élt, amíg 1969-től Ion Aluaş professzornak sikerült visszahoznia őt az egyetemi szférába, a BBTE szociológiai munkaközösségébe, tudományos kutatói állásba. Itt több kutatásban vett részt, így a Csákigorbón végzett szociológia felmérés anyagát rendszerezte. Onnan került betegnyugdíjba, másfél hónappal halála előtt. Fontosabb megjelent gyűjteményes kötetei: Az önismeret útján. Tanulmányok (szerk. és bev. Imreh István, Buk. 1980); Erdélyi föld – erdélyi társadalom (szerk. és bev. Székely András Bertalan); A falumunka útján (szerk. és bev. Katona Ádám, Székelyudvarhely–Budapest, 1993), Székely András Bertalan zárótanulmányával. (közlemény) Transindex.ro 2014. április 5.Példák a díszdoktorságrólLehet legyinteni, elítélően nyilatkozni a hírneves szívsebész professzor gesztusáról, aki április elsején visszaadta díszdoktori címét a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemnek. Mindez nem változtat azon a tényen, hogy dr. Péterffy Árpád, a Debreceni Egyetem emeritus professzora, aki gyermekkorától személyes tanúja volt a vásárhelyi egyetem történetének, ahol édesapja is kiváló sebészként, tanárként oktatott, szükségesnek érezte, hogy kifejezze tiltakozását a MOGYE diszkriminatív oktatáspolitikája ellen. Cselekedete nem hirtelen és meggondolatlan fellángolásból született, gesztusát hosszú vívódás előzte meg. 2005-ben ugyanis őszinte örömmel és reményekkel vette át a kitüntető díszdoktori címet, amellyel munkásságát elismerték, s lelkesen követte mindazt, ami az egyetemen történik. Az utóbbi évek botrányos eseményei, amelyek során a román törvényeket figyelmen kívül hagyva hátrányosan megkülönböztetik a magyar tannyelvű oktatást, a világjárt professzor szemszögéből ellentmondanak annak a légkörnek, amit egyetemi tanári köröktől joggal várna el az egykori diák, s a mai nyugalmazott professzor, akinek alkalma volt külföldön és Magyarországon is megismerni ezt a közeget. A csapást pedig érzésem szerint nem a régi "orvosdoktorok kihűlt arcára mérte", hanem a mai többségi egyetemi vezetésre, amely minden úton- módon igyekszik kitörölni az intézmény keletkezésének és múltjának számára lényegtelen és kellemetlen eseményeit, s megakadályozni a magyar oktatás folytonosságát. A szenátusi teremben szétnézve erről hamar meggyőződhet az, aki ismerte a múltat és látja a jelent. Lehet Péterffy professzor gesztusát udvariatlanságnak nevezni, s hivatalban levő rektorként lekicsinylő undorral szólni a "mutikulturális" egyetemre magyarul benyújtott lemondó levélről (a lasat ceva documente în limba maghiara), amit törvényellenes módon nem iktattak be. A rektor nem először vall színt ilyen hangnemben a magyar nyelvről. Lehet fenyegetőzni is, hogy majd meghozzák a szükséges intézkedést a Debreceni Egyetemmel szemben, ahol Péterffy professzor oktatott, ha az egyetem is egyetért emeritus professzorának a gesztusával. Mindez nem változtat azon a tényen, hogy dr. Péterffy Árpád immár a második egyetemi tanár, aki ily módon fejezi ki tiltakozását. 2012-ben ugyanehhez a gesztushoz folyamodott dr. Tulassay Tivadar professzor is. A budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem volt rektorát törekvéseik és gyümölcsöző együttműködési kísérleteik kudarca győzte meg arról, hogy orvosprofesszorként nem viselheti a vásárhelyi egyetemtől kapott díszdoktori címet, amit angol nyelvű levélben származtatott vissza. Szóval lehet anyázni, gyűlölettel teli szavakkal fröcskölődni a különböző közösségi oldalakon, de azért el kellene gondolkozni azon, hogy a szomszédos ország egyetemei által felajánlott segítség, a lehetséges jó kapcsolatok helyett, érdemes-e a magyar tagozat elleni gyűlölet diktálta úton továbbhaladni. Mert egyelőre csak magyar egyetemi tanárok, de nem kizárt, hogy a jövőben más nációk professzorai sem tartják majd szalonképesnek a vásárhelyi egyetem által felkínált címet. Ahogy a minap Angela Merkel német kancellár sem kért a bukaresti Műszaki Egyetem díszdoktori kitüntetéséből. Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely) 2014. május 15.A romániai magyar református egyház élete Tőkés István szemével„Tőkés István nyugalmazott teológiai tanár életműve példát és tanulságot szolgáltat számunkra” – ezekkel a szavakkal méltatta Rezi Elek, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet rektora az intézmény egykori professzorának munkásságát. Erre abból az alkalomból került sor, hogy újra napvilágot látott Tőkés István A romániai magyar református egyház élete 1944–1989 című kötete, amelynek bemutatóját kedden délután tartották a teológia dísztermében. Az 1916. augusztus 8-án, a székelyföldi Málnás községben, több nemzedékre visszamenőleg református lelkipásztori és tanító család gyermekeként született, 98. életévében járó Tőkés Istvánt lelkész és tanár kollégái, gyermekei, unokái, valamint több tisztelője köszöntötte a kiadvány megjelenése alkalmával. Első kiadás: Tőkés István A romániai magyar református egyház élete 1944–1989 /Magyarságkutató Intézet, Budapest, 1990/ Szabadság (Kolozsvár) 2014. május 16.Énlaka világa a KJNT-nélÉnlaka kulturális öröksége címmel nyílt kiállítás szerdán délután a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) székhelyén, Kolozsváron, az intézmény, a Pécsi Tudományegyetem Régészeti Tanszéke, annak Légirégészeti Tékája, az Építéskivitelezési és Mérnöki Menedzsment Tanszék, valamint az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság Kulturális Szakbizottságának közös szervezésében. Az egybegyűlteket Pozsony Ferenc néprajzkutató köszöntötte, kiemelve Visy Zsolt, a Pécsi Tudományegyetem régész professzorának munkáját, aki az elmúlt időszakban számos esetben népszerűsítette a Hargita megyei települést. GEDŐ DALMA-ORSOLYA. Szabadság (Kolozsvár) 2014. június 30.A megmaradás és a jövőépítés a feladatunkA színházban csütörtökön este megtartott ünnepi műsorral vette kezdetét a II. Szent László Napok, amelyen fellépett Sebestyén Márta és a Cantemus gyermekkórus. A lovagkirály olyan történelmi személyiség, akire kötelességünk emlékezni, hangzott el a megnyitón. A felszólalások sorát Zatykó Gyula főszervező kezdte meg, aki köszönetet mondott a rendezvény megvalósításában szerepet vállalóknak, valamint a városvezetőknek, akik idén partnerként járulnak hozzá a programhoz. „A Szent László Napok önbecslésünk megerősítéséről szól, a Nagyváradon élő más nemzetiségűek felé pedig híd és kapocs kell legyen” – hangsúlyozta Zatykó Gyula. Kiemelte: a rendezvény legfőbb feladata elérni azt, hogy a várost alapító, itt eltemetett Árpád-házi Szent László magyar király alakja mindenki számára természetes módon hozzátartozzon a város arculatához. A lovagkirály megkerülhetetlen alakja Nagyvárad múltjának, olyan történelmi személyiség, akire kötelességünk emlékezni. „Szent László magyar király minden vallásos emberé, minden magyar emberé, minden lovagias emberé. Akit bámulatra gerjeszt a hősiesség, aki szereti magyar hazáját, az mind tisztelettel tekint föl a hős Szent László magyar királyra” – idézte Zatykó Gyula a nagyváradi Jogakadémia első dékánjának, Hoványi Gyulának a szavait. A városalapító lovagkirály emlékének ápolása mellett a Nagyváradi Magyar Napok céljai között szerepel az önkéntesség, a környezettudatosság, valamint a jótékonykodás népszerűsítése is – mondta Zatykó Gyula. Magyar városok Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt országos elnöke ünnepi köszöntőjében kifejtette: „Száz évvel ezelőtt az erdélyi és partiumi városok többsége, köztük a Partium fővárosaként emlegetett Nagyvárad is a magyar kultúra fellegvárai és a tudományosság laboratóriumai, az erdélyi identitás őrzői voltak. Trianon után városaink szellemiségét sok támadás érte, és amit nem tettek tönkre a két világháború közötti időszakban, majd az azt követő kommunizmus értékromboló évei alatt, azt napjainkban próbálják semmisé tenni. A Kolozsvári Magyar Napok nyomdokait követő Szent László Napok üzenete, hogy megvédjük bástyáinkat, felemelt fejjel küzdjünk a megmaradásért, hiszen értékteremtő közösség vagyunk” – fogalmazott a Néppárt elnöke. „Üzenetértéke van annak, hogy a váradiak ’magyar napokat’ szerveznek, és azt Szent László Napoknak nevezik. Az a legfőbb üzenete, hogy otthon érzik magukat városukban, és be akarják lakni annak tereit, meg akarják mutatni magukat, megmutatni, hogy mennyien vannak, megmutatni, hogy milyenek” – hangsúlyozta Répás Zsuzsanna, Magyarország nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára megnyitóbeszédében. Elutasított kitüntetés Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja elmondta: hármas céllal érkezett Nagyváradra, a Szent László Napokra. Az ünnepélyes megnyitón való részvétel mellett állami kitüntetést adott át Ujvárossy László grafikusnak, a Partiumi Keresztény Egyetem professzorának az Alkalmazott víziók elnevezésű jubileumi tárlaton. Kitüntetést szeretett volna átnyújtani Fejes Rudolf Anzelm premontrei apátnak is, aki azonban úgy érezte, hogy nem érdemli meg, mivel elmondása szerint kudarcot vallott a premontrei rend egykori gimnáziumának restitúciója ügyében. Magdó reményét fejezte ki, hogy Fejes Rudolf Anzelm a későbbiekben elfogadja a magyar állam kitüntetését. Úgy vélekedett: „nem mindig csak az eredményt kell értékelni, hanem néha a küzdelmet is”. Hatékony eszközöket Végül Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke szólalt fel. Köszöntőbeszédében a volt királyhágómelléki református püspök a múlt történéseit, küzdelmeit, tragédiáit is felelevenítve hangsúlyozta, hogy a jövőbe nézve kell cselekednünk – felelősséggel minden iránt, ami napjainkban emberi és nemzeti kihívásnak számít, a környezettudatos életviteltől az értékek megőrzésén át a gazdag örökség továbbadásáig. Felidézte a holokausztot, melynek során „a magyar zsidókat kiirtotta az idő gazul, és kiket nem irtottak ki, azokat eladtak kemény valutáért. A holokauszt hetvenedik évfordulóján őket is itt érezzük a nagyváradi magyarság körében, mert nagy gazdagságai voltak Nagyváradnak. Ugyanakkor hozzátesszük, hogy nem akarunk a zsidók sorsára jutni, és azért is érzem azt, hogy a Szent László Napoknak élő üzenete a megmaradás. Nem törődnek velünk eléggé Európában, nehezen tudjuk érvényre juttatni az érdekeinket, miközben minden brüsszeli csapból a multikulturalitás és a mások kultúrája iránti tisztelet folyik, ennek ellenére nagyon gyakran ügyet sem vetnek a nemzeti kisebbségi közösségekre, arra a negyven-ötven milliónyi európai polgárra, akik közé mi is tartozunk itt, Románia területén. Ezen is változtatni kell. (…) A Szent László Napok ennek az élni akarásának, a küzdelem vállalásának legyenek a bizonyságai. (…) Nekünk hatékony eszközöket kell találnunk arra, hogy Szent László városa ne süllyedjen el. És ez az eszköz az autonómia” – fogalmazott Tőkés László. 2014. július 17.Partiumi Magyar Napok: ünnepre készülnek a szatmáriakMagyarország egyik legnépszerűbb előadója, Zorán lesz az augusztus 18–24. között zajló szatmárnémeti Partiumi Magyar Napok (PMN) sztárvendége – jelentették be szerdán a népszerű rendezvény szervezői. A magyar napok keretében szervezett programok idén is 10 helyszínen zajlanak, a rendezvény összköltsége 300 ezer lej. A PMN főszervezői – az Identitas Alapítvány és az RMDSZ – közölték: a rendezvény leglényegesebb vonása, hogy közösségi, azaz korosztálytól és érdeklődési körtől függetlenül minden szatmári magyar a magáénak tartja. Mint elmondták, idén közel 50 civil szervezet segítette őket munkájukban. Stier Péter főszervező elmondta, az első három nap során a tűzoltótorony melletti parkban zajlanak majd az események, ahol fellép a Budapesti Utcaszínház, a Hot Jazz Band, a Debreceni Csokonai Nemzeti Színház pedig operettgálát tart. Ugyanott lehet megtekinteni a Nagyvárad Táncegyüttes produkcióját, valamint Palya Bea előadását is. A felsorolt eseményeket követően idén is lesznek klubkoncertek a városközpont közelében levő szórakozóhelyeken. A fő helyszín szokás szerint a Kossuth-kert lesz, ahol az állandó programok – kézműves vásár, lovagi torna, gyermekfoglalkozás – mellett szintén a koncerteké lesz esténként a főszerep: fellép többek között a Quimby, a Beatrice, Koós János és Aradszky László is. A hagyománynak megfelelően a zárókoncertet most is az új főtéren tartják majd: augusztus 24-én este a szatmáriak körében igen népszerű Bikini lép majd színpadra. Mint elhangzott, a szervezők reményei szerint idén is sikerül megőrizni a PMN színvonalát, melynek programjain tavaly becsléseik szerint 44 ezren fordultak meg. Ettől az évtől szeretnék egységesíteni a rendezvény arculatát, ennek érdekében saját házikókat készíttettek az árusoknak. A szervezéssel kapcsolatos költségeket a szatmárnémeti, illetve a Szatmár megyei önkormányzattól kapott támogatás, valamint pályázati pénzek és a magánszférából érkezett finanszírozás révén fedezik. Babos Krisztina, Krónika (Kolozsvár) 2014. július 17.Magyar értékek s PMN-enAugusztus 18–24. között rendezik meg a XIII. Partiumi Magyar Napokat. Hét napon át tíz helyszínen több mint száz rendezvény várja a résztvevőket. A szervezők több ezer látogatóra számítanak. Az Identitas Alapítvány augusztus 18–24. között tizenharmadik alkalommal szervezi meg a Partiumi Magyar Napokat — jelentette be tegnap az RMDSZ szatmárnémeti székházában tartott sajtótájékoztatón Szőcs Péter, az alapítvány elnöke. A rendezvény társszervezője az RMDSZ Szatmár megyei és szatmárnémeti szervezete, támogatója pedig számos civil szervezet és vállalkozó. Pataki Csaba, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének elnöke elmondta, hogy az elmúlt tizenhárom év alatt a rendezvény fokozatosan bővült, egyre nagyobb tömegeket mozgatott meg. Sikere azzal magyarázható, hogy közösségre épül, közösséget tart össze. Kereskényi Gábor, az RMDSZ szatmárnémeti szervezetének elnöke arról beszélt, hogy amikor az első PMN-t megrendezték, az volt a cél, hogy bemutassák a magyar értékeket, hagyományokat, kultúrát és építsék a magyar közösséget. A szervezők évről évre magasabbra helyezték a mércét, a PMN mára a térség rendezvényévé nőtte ki magát. Idei programok Stier Péter, a PMN programszervezője nem árulta el a teljes programot, mivel még folynak az egyeztetések. Újdonság, hogy egységes formatervezésű sátrak és faházak lesznek, az árusok PMN-es pólóban lesznek, és csak olyan árusok kapnak helyet, akik beilleszkednek a rendezvény szellemiségébe. A programok és a koncertek úgy lesznek összeállítva, hogy minden korosztály megtalálja a maga kedvencét, de arra is odafigyelnek, hogy minél több családi programra kerüljön sor. Első alkalommal lép fel Zorán Szatmárnémetiben szabadtéren, saját zenekarral. A fiatalok körében biztos népszerű lesz a Quimby, de fellép a Beatrice, Koós János és Dékány Sarolta, valamint Aradszky László, a zárókoncertet a Bikini együttes adja. Lesz humor-sátor, melyben ismert humoristák mellett ott lesz Nagy Csongor, a Harag György Társulat volt tagja, a Tűzoltótoronynál fellép a budapesti Utcaszínház. A rendezvény részletes programját a szervezők később közlik. Elek György, Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti) 2014. augusztus 28.Negyvenötezren a Partiumi Magyar NapokonMegközelítőleg 45 ezer résztvevőt vonzott a múlt héten Szatmárnémetiben megtartott Partiumi Magyar Napok (PMN) – derült ki a szerdán tartott kiértékelő sajtótájékoztatón. Az Identitás Alapítvány és a helyi RMDSZ közös rendezvényét 24 civil szervezet és 112 önkéntes segítette munkájával. A főszervezők úgy vélték, sikeres volt a 13. PMN, hisz sikerült újabb rekordot dönteni az érdeklődők számát tekintve. Kereskényi Gábor szatmárnémeti RMDSZ-elnök hangsúlyozta, nagy örömükre szolgál, hogy a régió legnagyobb rendezvényének számító fesztivál idén is civilizált körülmények között zajlott, és egyetlen egy incidensre sem került sor, így a rendfenntartóknak most sem jutott feladat. Stier Péter főszervező szerint sikerült a szatmári magyarság ízlése szerint való fellépőket meghívniuk, hisz mind Zorán pénteki, mind a Bikini együttes vasárnap esti koncertjén zsúfolásig megtelt az új főtér a nagyszínpad előtt, közel 10 ezren énekeltek együtt a neves sztárokkal. Hozzátette: utólagosan úgy véli, érdemes lett volna a Beatrice fellépését is az új főtéri nagyszínpadon megszervezni, mivel a hétvégi állandó programoknak helyet adó Kossuth-kert színpada előtti tér szűknek bizonyult a közönség számára. A többnapos rendezvény keretében 985 liternyi bográcsgulyást és halászlevet főztek, és összesen 3820 liternyi sört fogyasztottak el a résztvevők. A jövőre való tekintettel Szőcs Péter, az Identitás Alapítvány elnöke kifejtette, a tapasztalatok fényében nagyobb hangsúlyt fektetnek majd az egyhetes rendezvény hétköznap esti, alternatív helyszíneken tartott programjaira, mivel úgy vélik, ezek is nagy érdeklődésre tartottak számot. Sokan voltak kíváncsiak a tűzoltótorony melletti színpadon fellépett Budapesti Utcaszínház, valamint a debreceni Csokonai Színház előadásaira, és Palya Bea csütörtök esti koncertje is több száz érdeklődőt vonzott. Mint elhangzott, közel ezer kérdőívet töltettek ki a fesztiválozókkal, melynek eredményeit figyelembe veszik majd a jövő évi program megtervezésénél és a fellépők kiválasztásánál. Babos Krisztina, Krónika (Kolozsvár) 2014. október 8.Tizenhárom gyöngyEmlékest Szászrégenben A szászrégeni Eugen Nicora Művelődési Ház nagytermében tartottak emlékestet október 6-án a Humana Regun Egyesület és a művelődési ház szervezésében, ahol Tizenhárom gyöngy címmel állítottak össze az alkalomhoz illő műsort. Bondor Renáta VI. osztályos tanuló és Géczi Jancsi, a Titán együttes zongoristája Zorán Kell ott fenn egy ország című dalával kezdte az előadást, majd Menyei Ildikó, az egyesület képviselője ünnepi bevezetőjében elmondta: "Valóban kell ott fenn egy ország, könnyebb a továbbélés, ha egy picit is hisszük, hogy van ott fenn valami, valaki. A hitből merítünk erőt és bátorságot, hogy az utunkba kerülő akadályokat és megpróbáltatásokat legyőzzük. Hogy van folytatás, és továbblépünk. A magyar nemzet is továbblépett, ápolva hőseink és mártírjaink emlékét, akik életüket áldozták nemzetünk szabadságáért. Hiába verték le a szabadságharcot, a magyar nép tovább harcolt. Fegyverrel, tollal, dallal, szóval, neveléssel küzdött a szabadságért, a magyar öntudat és kultúra megőrzéséért. És van folytatás, mert íme, ma mi is együtt vagyunk, magyar szóval és dallal, Szászrégenben, hogy méltóan ünnepeljünk, emlékezzünk". Az ünnepi felszólalást követően Csíki Jácinta egyetemi hallgató az Eredj ha tudsz című Reményik-verset szavalta el, majd a művelődési ház Csimm-Bumm gyerek- és ifjúsági színjátszó csoportjának Tizenhárom gyöngy című előadásában ismét felelevenítették a vértanúk bátorságát és szerepét a forradalomban. Ördög Tímea, a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum X. osztályos diákja, Ördög Ödön, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia másodéves hallgatója és Vajda Roland, szintén a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum XII. osztályos diákja – mindhárman szászrégeni lakosok – alkalomhoz illő dalokat adtak elő. Fellépett még a Fazakas Ildikó által vezetett marosvásárhelyi Fagyöngy citeracsoport, majd a Székely Rozália tanárnő irányította, a Petru Maior és a Lucian Blaga műszaki líceumok diákjaiból álló csoport – koreográfus ifj. Kovács János és Simon István – bemutatta Szabó Előd és Nagy Robert Brai 1849 című rockoratóriumát. Közreműködött a szászrégeni református egyházközség Szivárvány kórusa (karvezető Banga Gáspár). Énekelt Sándor Adél, Demeter Attila és Nagy János "Kánya". A Bethlen Gábor Alap és a Humana Regun Egyesület által támogatott előadás záróakkordjaként az aradi vértanúk utolsó szavai hangzottak el, és azok üzenete: "Krisztusé legyen a szíved és magyar népedé az életed!" Fábián András Népújság (Marosvásárhely) 2014. október 18.Cserepes-tanyától SemmelweisigEzt a címet viseli a dr. Bocskay István fogorvosprofesszorral készült beszélgetőkönyv – amelynek bemutatója csütörtökön volt a marosvásárhelyi Bernády Házban. A könyvet Káli Király István, a Mentor Kiadó igazgatója rendhagyónak nevezte, arra utalva, hogy nem mindenkinek sikerül megjelentetnie egy olyan könyvet, amelyet nem ő írt. Mivel a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem nyugalmazott professzorának volt komoly mondanivalója, talált egy olyan segítőtársat Nagy Székely Ildikó, lapunk szerkesztőjének személyében, akinek volt türelme kérdezni, meghallhatni, jóindulatúan kezelni a beszélő sorsát, életét, s jó íráskészsége ahhoz, hogy a hallottakat kronológiai sorrendbe igazítva megörökítse, s abból egy érdekes, olvasmányos könyvecske szülessen. Mivel kevés a hiteles dokumentum a korszakról, amelyet az 1929- ben Máramarosszigeten született professzor megélt, a most megjelent könyvhöz hasonló életpályák, visszaemlékezések azért hasznosak, mert újabb adatokat szolgáltatnak a XX. század második felének történetéhez – hangzott el Káli Király István könyvajánlójában. A kötetben kirajzolódik egy életút, amely a máramarosszigeti sómalom munkásainak épített Cserepes-tanyán töltött gyermekkortól elvezetett a magyar és a nemzetközi orvostudomány jelentős központjáig, a budapesti Semmelweis Egyetemig, ahol 2011-ben díszdoktori címmel tüntették ki Bocskay István fogorvosprofesszort. A két meghatározó helyszín közötti időről szól a könyv, amelyben a gyermekkor, az ifjúkor eseményei elevenednek meg, a kisebbségi létből fakadó nehézségekkel teli diákévek, amelyek során a zene jelentette a menekvést, a felszabadulást a több nyelven tanulni kényszerülő és többször iskolát váltó diák számára. A kisebbségi léthelyzetből adódó nehézségek kísérték tovább a szocializmus éveiben is, hiszen Marosvásárhelyen megszüntették a fogorvosi kart, ahol egyetemi tanulmányait elkezdte, s Kolozsváron román nyelven kellett befejeznie az egyetemet. A marosvásárhelyi egyetem fogorvosi karának dékánjaként pedig azért kellett kiállnia, hogy a fakultást ne minősítsék vissza hároméves technikummá, ami sikerült is, de a tisztségéből való leváltással végződött. A könyvben olvashatunk klinikai, tanszékvezetői és kutatólaboratóriumi munkájáról, külföldi útjairól, a keresztény gyógyítók élén kifejtett tevékenységéről, családjáról, a marosvásárhelyi orvosi zenekarban betöltött szerepéről. A kötet előszavát dr. Péter Mihály nyugalmazott egyetemi tanár jegyzi. Régi gyermekkori félelmétől szabadult meg, amikor páciensként Bocskay professzor biztosította arról, hogy a fogorvoslásban a fájdalom műhibának számít – számolt be a könyv születésének kezdeteiről Nagy Székely Ildikó, aki megjegyezte, hogy kiváló mesélő történeteit hallgatta, aki színesen, megnyerő humorérzékkel vezette végig élete eseményein, s ezekből a történetekből ő maga is gazdagodott. A szép fogalmazásért, valamint a türelemért, amellyel a korábban elfelejtett részletekkel kiegészítve újraírta a történeteket, Bocskay professzor köszönetet mondott Nagy Székely Ildikónak, majd Káli Király Istvánnak, a könyv szerkesztőjének, továbbá a Mentor Kiadónak, amely korábban szakkönyveit is szép kivitelezésben jelentette meg. Végül néhány humoros történettel oldotta fel a hangulatot. (bodolai) Népújság (Marosvásárhely) 2015. március 25.Állami kitüntetéseket adtak átMagyarország köztársasági elnöke által adományozott kitüntetéseket adtak át szerdán délután a csíkszeredai Lázár Ház dísztermében. A Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa által szervezett eseményen öt kiemelkedő, a magyar közösségért tevékenykedő személyt díjaztak a magyar nemzeti ünnep alkalmából. Magyar állami kitüntetésben részesült a marosvávásrhelyi születésű Kincses Előd jogász, jogi szakíró, közíró. Számára a Tőkés László 1989-es temesvári pere kapcsán az erdélyi magyar kisebbségi jogok védelme érdekében végzett ügyvédi munka elismeréseként Áder János, Magyarország köztársasági elnöke a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adományozta. Kincses Előd ügyvédként jelenleg is aktív, és a magyar kisebbség jogait érintő ügyekben is eljár. A Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült Szabó József, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület segesvári születésű elnöke, a Petőfi Múzeum gondnoka is, aki a fehéregyházi Petőfi-emlékhely ápolása és a szórványmagyarság kultúrájának megőrzését szolgáló tevékenysége elismeréseként vehette át a díjat. Magyarország köztársasági elnöke a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést adományozta a marosvásárhelyi születésű Gyéresi Árpádnak, a MOGYE nyugalmazott egyetemi professzorának, tanszékvezetőjének. A kitüntetést a professzor jelentős tudományos életműve, valamint kiemelkedő egyetemi oktatói és kutatói tevékenysége elismeréseként nyújtották át. Máthé Márta, az egykori Szászrégeni Magyar Középiskola atyhai születésű, nyugalmazott matematikatanára, néptáncoktató az erdélyi magyar ifjúság jövője iránti felelősséggel végzett oktatói-nevelői munkája és sikeres táncpedagógiai tevékenysége elismeréseként Magyar Arany érdemkereszt kitüntetésben részesült. Ugyancsak Magyar Arany érdemkeresztet vehetett át a Kézdivásárhelyen született Boldizsár Béla, a Caritas Humanitárius Megsegítő Alapítvány vezetője a magyar történelmi múlt megjelenítését és az erdélyi magyarság identitásának megőrzését hatékonyan szolgáló erőfeszítései, valamint példaértékű emberi helytállása elismeréseként. A kitüntetéseket Zsigmond Barna Pál főkonzul, az est házigazdája nyújtotta át. Péter Beáta Székelyhon.ro 2015. április 24.Különleges nyitókoncert a Szent György NapokonKezdetét veszi Erdély egyik legnépszerűbb városnapi rendezvénysorozata, a Szent György Napok – a város már díszbe öltözve, színes sárkányos zászlókkal készen áll a kultúrheti programokra. A hagyományos nyitókoncerten a világhírű bukaresti Madrigál kórus lép fel a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király templomban pénteken. A 19.30 órakor kezdődő önálló műsorban a bukaresti kórus helyi diákkórusokkal koncertezik, a bevezetőben pedig a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum 200 fős Campanella gyermekkara énekel Lőfi Gellért vezetésével. Népszerűsítik a kórusmozgalmat A sepsiszentgyörgyi Ungureanu Anna vezette bukaresti kórus kettős küldetéssel érkezik a városnapokra: a zenei csemege mellett a Cantus Mundi országos programot is népszerűsítik, amelynek célja minél több gyereket bevonni a kórusmozgalomba. Az állami támogatást élvező program civil kezdeményezésből intézménnyé alakult: kórusok megalakulását szorgalmazza, a meglevőket pedig fellépési lehetőségekkel, kottákkal, képzéssel segíti. A kultúrheti programok keretében öt színházi előadást és nyolc zenei produkciót tekinthetnek meg az érdeklődők. Szombaton a magyarországi Havasi Balázs zongorista mutatja be a Munkácsy Mihály műveiből ihletődött Ecset és zongora című tizenkét zeneművét, ezt követően a Saint George Jazz Night koncertsorozatra kerül sor. Vasárnap a gyergyószentmiklósi Figura mutatkozik be Mi lett a nővel című „férfimesével”, a városi művelődési házban pedig három román filmet vetítenek. Hétfőn a temesvári Csiky Gergely Színház Gardénia című előadását és a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház Háztűznéző című darabját láthatják a nézők. Kedden Opra Mónika énekes a brassói szimfonikusok kíséretében sanzonokat ad elő, szintén kedden a helyi Mácsafej zenekar koncertezik. Kulturális hét és koncertek Szerdán az unitárius templomban Rákász Gergely, Magyarország legfiatalabb koncertorgonistája lép fel, majd Csákányi Eszter Kossuth- és Jászai-díjas színésznő koncertezik a színház nagytermében. A kulturális hét utolsó napján, csütörtökön a Kolozsvári Magyar Opera Valahol Európában című musicaljét, a Kolozsvári Állami Magyar Színház pedig Aki elzárja az éjszakát című előadását mutatja be. A május elsején kezdődő szabadtéri rendezvényen 13 együttes, köztük négy helyi lép fel: a Százlábú és Százlábacskák néptáncegyüttes, a Mercedes Band, a 3Sud Est, a The Sweet Life Society, Péter Szabó Szilvia, a Selfish Murphy, Tóth Gabi, a Uriah Heep, Anna and the Barbies, a Heveder, a Budapest Bár, Ştefan Bănică Jr., majd Zorán fellépésével zárul a városnapi koncertsorozat. A 3 Sud Est zenekarnak Vancouverből kellett volna Romániába utaznia, ám nem sikerült jegyet váltaniuk egy repülőgépjáratra sem, amellyel a május 1-jén 19.30-tól kezdődő sepsiszentgyörgyi eseményre érhettek volna. Így a késő esti Péter Szabó Szilvia és zenekara koncertje 19.30-tól lesz látható-hallható, míg a popzenét játszó román együttes 23.30-kor lép színpadra. A városnapok programfüzetét szerdától lehet megvásárolni. Ára öt lej, és valamennyi rendezvény helyszínén, a Városimázs Irodában, a H-Press terjesztőinél, valamint a mozgóárusoknál is hozzá lehet jutni. A füzet helyszíntérképet és tombolajegyet is tartalmaz. A 2015-ös Szent György Napok során a nyeremények értéke ötezer euró. A főtámogató az elmúlt évekhez hasonlóan ismét a Sun Travel utazási iroda, erről az egység tulajdonosa és igazgatója, Joós Stefan beszélt. Mint magyarázta, három díjat ajánlanak fel idén: két fő részére egy hároméjszakás üdülést a Duna Deltában található szállodában, két fő részére autóbuszos városlátogatással egybekötött kirándulást Prágába három napra, míg a fődíj egy görögországi nyaralás Zakhyntos szigetén – szintén két fő részére. A Szent György Napok idején a Süsü téren sorra kerülő, gyerekeknek szóló eseménysorozat alapelve, hogy semmi sincs ingyen, így tehát a térre való belépésért papírt kell hajtogatni, amely mintáját ugyancsak a Szent György Napok idejére készített műsorfüzet középlapján lehet megtalálni. Konferencia a városfejlesztésről A városfejlesztésről tart konferenciát a sepsiszentgyörgyi önkormányzat a Szent György Napok keretében. Buja Gergely pályázatíró csütörtökön elmondta, az Európai Bizottság Európa a polgárokért programja keretében pályáztak és 25 ezer eurót nyertek a testvérvárosi kapcsolatok elmélyítésére és kiterjesztésére. A városnapokon május elsején tartanak konferenciát, amelyre három országból, Magyarországról, Szlovákiából és Szlovéniából érkeznek a testvérvárosok képviselői, akik a már megvalósított városfejlesztési programjaik révén mutatják be, hogyan lehet bevonni a közösséget, mit tehet a város a polgáraiért, a polgárok a városért. Három fő témája lesz a konferenciának: a városi közterek közösségformáló ereje, a város és identitás, valamint az élhető kultúra. Sepsiszentgyörgynek és a hozzá tartozó falvaknak mintegy húsz testvértelepülése van, ezek közül tíz vesz részt a projektben. Antal Árpád polgármester hangsúlyozta, ezeknek a kapcsolatoknak a lényege, hogy minél több művelődési intézmény, sportklub, civil szervezet között alakuljon ki együttműködés. Szent György Napok Marosszentgyörgyön is Idén is színes programkínálattal készült Marosszentgyörgy az immár 21. alkalommal megszervezett Szent György Napokra. Az egyhetes rendezvénysorozat a hétvégére is számos érdekes, szórakoztató rendezvénnyel várja nem csak a marosszentgyörgyieket. Pénteken délelőtt plakettet helyeznek el a község két legöregebb, több mint hétszáz éves tölgyfájánál, nem sokkal ezután pedig felavatják az európai uniós alapokból épült bölcsődét. Délután fél négytől a néptáncegyüttesek felvonulása következik, majd a kézművesvásár, a keresztény sátor és a játszóhelyek megnyitója után a 21. községnapok tiszteletére 21 léggömböt engednek fel. Este fél kilenctől ByTheWay-koncert lesz, utána a Proconsul és Dj Tibi lép színpadra. Szombat délután öt órától várja a közönséget a Tavaszi Kórusfesztivál, este nyolctól a Kormorán koncertezik. Ezt követően Alex Velea szórakoztatja a közönséget, majd fél tizenegykor tűzijátékra kerül sor. A napot szabadtéri buli zárja, a zenét Koszika és a Hot Shot Bands együttes szolgáltatja. Vasárnap 4 órától a Kerecsensólyom Hagyományőrző Egyesület honfoglaláskori harci bemutatót szervez. Este nyolctól a Piramis-rajongók láthatják kedvenceiket a színpadon, majd Paula Seling kápráztatja el hangjával a közönséget. A községnapok lampioneregetéssel zárul (V. Gy.). Bíró Blanka, Bencze Melinda Krónika (Kolozsvár) 2015. április 29.Péntektől indul a Székelyudvarhely Tavasza rendezvénysorozatTöbb mint ötven rendezvény teszi színesebbé a város kulturális életét május 1–31. között. A polgármesteri hivatal által szervezett Székelyudvarhely Tavasza elnevezésű rendezvénysorozat idén is a város különböző intézményeinek és civil szervezeteinek programjait fogja össze. A rendezvény összefogás eredménye – jelentette ki az eseménysorozatot népszerűsítő sajtótájékoztatón Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere, aki reménykedik abban, hogy a pünkösdi időszak alatt – részben a programok miatt – Székelyudvarhely turisztikai célponttá válik. A városvezető a rendezvények közül a május 4-ei Zorán-koncertet emelte ki, valamint a fiatalok kérésére meghívott Kowalsky meg a Vega fellépését. Mint kiderült, a jegyek árával a kiadások egy részét fedezik, de a rendezvények többsége idén is ingyenes marad. A majálistól gyereknapig tartó programpontok között minden korosztály megtalálhatja a maga ízlésének és érdeklődésének megfelelő rendezvényt – tette hozzá Farkas György városmenedzser, aki szerint a legnagyobb elégtétel az lesz, ha minél többen részt vesznek a programokon. Bár még nem tudta megmondani, hogy csatlakozik-e a Székelyudvarhely Tavaszát indító biciklis felvonuláshoz, a polgármester reménykedik abban, hogy idén is legalább kétezer szabadba vágyó tölti el a munka ünnepét a szejkefürdői Városi Majálison. Pénteken reggel nyolc órától az Udvarhelyszék Fúvószenekar ébreszti a várost, majd tíz órától kerékpáros felvonulás indul a Márton Áron térről és a Bethlen-negyedi parkból a majális helyszínére. A tíz és tizenegy óra, valamint három és négy óra között közlekedő ingyenes buszok az időseknek, mozgáskorlátozottaknak és kisgyerekes családoknak vannak fenntartva – hangsúlyozta Szőcs Endre, a szejkefürdői majális szervezője. Számos koncertet tartanak a fesztivál ideje alatt, az említetteken kívül a Székelyföldi Filharmónia szervezte ClassJazzFest alatt például komolyzenei előadásokon is részt vehet a nagyérdemű. A kultúra kedvelői azonban nemcsak koncerteken, hanem számos színházi és táncelőadáson vehetnek részt, emellett több könyvbemutató és képzőművészeti kiállítás is lesz májusban. A kézművesség iránt érdeklődők tűzzománc-alkotóműhelyen vehetnek részt, de a nemezelést és a bútorfestést is kipróbálhatják. Május 8–9-én a harmadik alkalommal megszervezett Tavaszváró bárány- és pálinkafesztivál a Városi Sportcsarnok melletti téren fűszerezi különleges ízekkel a rendezvénysorozatot, május 30-án pedig a hagyományos helyi termékek vásárán szerezhetnek be további ízletes harapnivalókat az érdeklődők. A mozgás rajongói május 9-én a hetedik IPSE Városnapi Tömegfutáson szaladhatnak, míg május 19–20-án a Futsal Országos Kupadöntőt, május 28-án a Városi Minifoci-bajnokság tavaszi kupadöntőjét, valamint május 30-án a negyedik Erdélyi Floorball Kupát tekinthetik meg. A nyolcadik alkalommal megszervezett városnapok köré kialakított rendezvénysorozat leírását a tízezer példányban kiadott műsorfüzetben találhatják meg az érdeklődők. A rendezvény részletes programja egyébként a polgármesteri hivatal honlapján is böngészhető, az eseményeket pedig a Székelyudvarhely Tavasza hivatalos Facebook-oldalán is követhetik az érdeklődők. Veres Réka Székelyhon.ro 2015. május 4.„Szellősebb”, élvezhetőbb Szent György NapokTűzijátékkal zárul vasárnap este Erdély egyik leglátogatottabb városünnepe, az április 24. és május 3. között szervezett háromszéki Szent György Napok. Áttekinthetőbb, szellősebb volt az idei program, ám mégsem maradhatott hiányérzet azokban, akik az április végi szeszélyes időjárás ellenére bevetették magukat a forgatagba: kirakodóvásár, világhírű rockbanda koncertje, gyerekváros, alternatív és ifjúsági sátor, kultúrkert, borudvar és persze lacikonyhák is várták a közönséget. A szervezők elképzelése megvalósult, és jót tett a rendezvénynek, hogy „visszavettek” a fesztiváljellegből, és inkább a városnapokra összpontosítottak. Üdítően hatott a múlt század elejét idéző vásár Ezúttal senki nem érezhette úgy, hogy három napig rohangál egyik helyszínről a másikra, és mégis sok mindenről lemarad. Senki nem hiányolta a második nagyszínpadot, hiszen helyette három kisebbet állítottak fel. A múzeumkerti kisszínpadon dzsessz, világzene, blues csendült fel, itt koncertezett a Borbély Műhely Hungarian Jazz Rhapsody, a Nightlosers és a Magyar Atom. A kARTa Session színpadán koncertek, workshopok, drum and bass-lemezlovasok, valamint különböző zenekarok mutatkoztak be – például a Tamási Áron Színház Tesztoszteron zenekara. Az Ifjúsági Udvarban felállított színpadon koncertezett többek között a Honeybeast, a Kelemen Kabátban, a Bere Gratis. A bóvlivásár elmaradása is üdítően hatott, hiszen helyette a múlt század eleji hagyományos Szent György-napi kirakodóvásárt elevenítették fel. Szerencsés egybeesés, hogy a Szent György Napok a tavaszi kibontakozás idejére esik, így kihozhatják a szabad térbe: a vásárt, lacikonyhákat és a sok szabadtéri előadást rengetegen látogatják – mondta a megnyitón Czimbalmos-Kozma Csaba városmenedzser. Mint hangsúlyozta, az évek folyamán a vásár is, az egész rendezvény is folyamatosan alakult az igényeknek, véleményeknek, tapasztalatoknak és az éppen uralkodó divatnak megfelelően. A kirakodóvásárban igényes kézműves termékek, rusztikus ruhák, kerámiák, ékszerek, bőrdíszmű, üveg és persze a hagyományos vásárfiának számító mézeskalács kínálkozott. Kerámiáit árulta a „viszkis rabló” Az idei vásár egyik színfoltja Ambrus Attila, a „viszkis rabló” megjelenése volt, aki saját kerámiáit árulta. A csíki származású Ambrus elmondta, a Szent György Napokról tévéműsorokból értesült, és már a börtönben töltött évek során megfogalmazta, hogy „jó lenne egyszer eljönni ide”. „Szerettem volna felmérni azt, hogy a termékeimet megveszik-e, tetszik-e az a fajta érték, amit én képviselek és az a fajta motívumvilág, amivel én rendelkezem” – mondta Ambrus Attila, aki 13 évet töltött börtönben, és ott tanulta ki a keramikus mesterséget, most már tíz éve ezzel foglalkozik. A vidámparkos játékgépek is kiszorultak a központból, helyette a Gyuri-Muri gyerekvárost építették meg a Szent György téren – több száz gyerek volt kíváncsi a vásári bábjátékokra, ügyességi játékokon gyűjtögették a sárkánypikkelyeket, amit aztán a különböző műhelyekben válthattak be. A várost a Sepsiszentgyörgyi Utcazene Fesztivál (SUF) is hangulatossá tette, a hatodik alkalommal megtartott rendezvényen tíz zenekar négy helyszínen mutatkozott be, emberközeli zenei élményt kínálva. A legnagyobb forgalom természetesen a nagyszínpad előtt volt, ahol a három nap alatt 13 fellépő szórakoztatta a közönséget. Idén arra is odafigyeltek, hogy minden nap helyi művészek kapjanak lehetőséget, így fellépett a Százlábúak és Százlábacskák Gyermek Táncegyüttes, a Mercedes Band Acoustic, a Selfish Murphy és Hevereder. A Szent György Napok nagyszínpadán koncertezett a 3Sud Est, Péter Szabó Szilvia, Tóth Gabi, az Anna and the Barbies, a Budapest Bár és Ștefan Bănică jr. Tovább dübörög a Uriah Heep Az idei városnapok húzónevei a brit Uriah Heep zenekar és Zorán volt. A Uriah Heep koncertje kapcsán előkerültek a régi bakelitlemezek, a történetek arról, hogy ki miként szerezte meg ezeket, vagy hallgatta a Szabad Európa Rádióban. A rocktörténelem egyik legjelentősebb bandájának tagjai a koncert előtti sajtótájékoztatón elmondták, összesen 58 országban fordultak meg, Romániában már koncerteztek, de először lépnek fel Sepsiszentgyörgyön. Az eredeti felállásból csak Mick Box maradt a rockegyüttes élén, ám amint kifejtették, „jó a kémia közöttük”, ezért vannak még mindig a zenei pályán. Egyelőre nem tervezik abbahagyni, hiszen a festő sem teszi le az ecsetet egyik napról a másikra. A szombat esti koncerten 45 éves zenei munkásságukat sűrítették két órába. Jó energiájú, átható produkciót mutattak be, a közönség is hálás volt, így fergeteges buli kerekedett. A Zorán-koncertet és a tűzijátékot vasárnap este láthatja-hallhatja a közönség. Székelyhon.ro (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
